Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

114 Büntetőjog, Szándékának megfogamzása és végrehajtása semmivel meg nem zavart értelmi tevékenységből fakadt. Cselekményét tehát helyesen minősítette a kir. ítélőtábla a Btk. 278. §-a szerint. De nem tévedett a m. kir. Kúria megítélése szerint a kir. ítélőtábla F Ferencné vádlott cselekményének minősítésénél sem. Az irányadó tényállásból kitűnőleg ugyanis a cselekmény kitervezője és végrehajtója F. Ferenc vádlott volt. F. Ferencné vádlott ugyan már á cselekmény elkövetése előtt tudott a tervezett bűncselekményről és nem tiltakozott az ellen, de annak végrehajtására semmi előkészületet nem tett es hogy férjével nem volt teljes akarategységben arra a kir. ítélőtábla által helyesen kiemelt abból a körülményből, hogy férjéhez kérdést intézett, hogy ne hívjon-e bábát, joggal lehet következtetni. Ehhez járul, hogy F. Ferencné vádlott el volt foglalva a szülés levezetésével és az is elkeseríthette, hogy első házasságából való leánya, második férjétől származott gyermeknek ad életet. Ezek a körülmények megzavarhatták és nyilván meg is zavarták lelki nyugalmát és így vele szemben az előre megfontolt szándék megállapításának mellőzése indokolt. De nem tévedtek az alsófokú bíróságok abban sem, hogy F. Ferencné cselekménye nem minősíthető tettestársi cselekménynek, mert az elsőfokú bíróság által helyesen kifejtettek szerint F. Ferencné vádlott a vádba tett ölés véghezviteléhez elkövetési cselekedettel nem járult hozzá. (1938. évi február hó 17. napján. — B. II. 5640/937.) A szándék és a gondatlanság. 379. Btk. 75. §. 1. bek. 279. §. — Ölési szándék. K. A kir. Kúria az alsófokú bíróságok abból a tényből, hogy vádlott élesre fent borotvával, tehát emberölésre alkalmas eszközzel, a vádló nyakán, tehát olyan testrészén, ahol a borotvával való vágás könnyen halálos kimenetelű lehet, több életveszélyes sérülést ejtett, — okszerűen következtettek vádlott ölési szándékára és így nem tévedtek, amidőn ezt a cselekményét súlyos testi sértés bűntette helyett szándékos emberölés bűntette kísérletének minősítették. (1938. évi május hó 25. napján. — B. I. 1825/ 938.) 380. Btk. 75. §. 1. bek. — 279., 281. §., 69. §. 2. pont. — Ölési szándék. — Erős felindulás. — Bűnsegély. K. A kir. Kúria M. Mihály vádlott védőjének a Bp. 385. §. 1. b) pontjára való utalással az ölési szándék hiánya miatt használt panasza azért alaptalan, mert a közönséges élettapasztalat szerint vasvillával a fejre mért nagy ütés halálos kimenetelű szokott lenni, abból a körülményből tehát, hogy M. Mihály vádlott ebben a tudatban vasvillával két ízben is oly erővel sújtott D. János fejére, hogy ennek halántékcsontja mindkét oldalon berepedt, M. Mihály ölési szándékára az alsóbíróságok helyes következtetést vontak; ugyancsak a Bp. 385. §. 1. b) pontjára való hivatkozással a Btk. 281. §. első és második bekezdése szerinti minősítés mellőzése miatt