Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

Részesség. — Szándék és gondatlanság. 378—380. 115 •emelt panasz pedig azért nem helytálló, mert a vádbeli eset előzményeként M. Mihály apósa szenvedett ugyan testi bántalmazást, azonban míg egyfelől e bántalom az após tettleges beavatkozása miatt jogtalannak nem tekinthető, másrészt nem is a megölt személy bántalmazta őt, ezek a körülmények pedig egyenesen kizárják a Btk. 281. §. második bekezdésének alkalmazását, de nincs meg a kívánt enyhébb minősítéseknek egyéb feltétele sem. A megelőző szóváltás, civódás és összetűzés ugyanis a kir. ítélőtábla ítéletében helyesen kifejtett okokból nem válthatott ki az öntudatot elhomályosító s a szabadakaratelhatározást korlátozó indulatrohamot. De sem ekkor, sem apósának utóbb bekövetkezett leütésekor nem azonnal támadt M. Mihály a bántalmazónak a testvérére, hanem jóval később, amikor ez már kocsijával elhajtott, vette magához a vasvillát és eredt utánna, majd eléje kerülve állította meg- a kocsit, s csak miután a sértett arról leszállott, sújtotta azt fejbe. Nyilvánvaló tehát, hogy ha M. Mihály vádlottat hozzátartozójának bántalmazása erős felindulásba is hozta, ez a tettét nem e felindulás hatása alatt rögtön, hanem az indulatroham lelohadása után, kétségkívül bosszúból, megtorlásképen követte el. A. András vádlott bűnösségének megállapítása miatt bejelentett panaszrész viszont azért alaptalan, mert az a tény, hogy ez a vádlott vasvillát véve magához, szintén futott az ugyancsak vasvillával felfegyverzett M. Mihály által űzőbe vett sértett után, az ő bántalmazási szándékára vall, a vádlottársát bátorító ez a magatartása pedig, valamint az a tette, hogy az űzőbe vett sértett fogatát a lovak gyeplőszárának megragadásával megállította, nemcsak könnyítette, de elő is mozdította M. Mihály cselekményét, melyből A. András terhére csak az ő szándékán túlmenő ölés nem számítható be, azonban a halált eredményező bántalmazásban való bűnsegédi résszessége nem szenved kétséget. (1937. évi augusztus hó 11. napján. — Bn. 1974/937.) A beszámítást kizáró vagy enyhítő okok. 381. Btk. 79. §. — A lopás véghezvitele nélkül menekülő tolvajjal szemben nincs helye jogos védelemnek. — Btk. 281. §. — Erős felindulás. K. A kir. Kúria semmisségi panaszt jelentett be: 1. a kir. főügyész a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján, mert a cselekmény nem a Btk. 281. §. első bekezdése szerint minősíttetett; 2. vádlott és védője a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján a bűnösség megállapítása miatt. Vádlott és védője a semmisségi panaszukat annak indokolásában a Bp. 385. §. 1. b) pontjára is kiterjesztették azon az alapon, hogy vádlottnak sem ölési, sem sértési szándéka nem volt. Utóbbi panasztrészt a kir. Kúria a Bp. 434. §-ának harmadik bekezdése alapján visszautasította, mert a Bp. 431. §-ának második bekezdése és 388. §-ának második bekezdése értelmében azt a kir. ítélőtábla ítéletének S*