Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Ajándékozás/ illeték. 269—271. ingatlan vagyonátruházási 73 illeték. 272—274. a vevő teljesítése (fizetés) esetén hivatalból törölni kell, megszűnt a tulajdonostárs vagy társaknak résztulajdonjoga s azokat szintén törölni kell. Ez a jogfelfogás jut kifejezésre — a már felhívott törvényes határozmányon kívül — a következő törvényes rendelkezésekben is: A végrehajtási eljárásról szóló törvény módosítása és kiegészítése tárgyában alkotott 1908: XLI. t.-c. 24. §-ának utolsó bekezdése szerint abban az esetben, ha a közös ingatlant egy vagy több tulajdonostárs vette meg: a vevő a vételárnak azt a hányadát, amely az ő tulajdonhányadának megfelel, megfizetni nem köteles; az 1920: XXXIV. t.-c. 114. §. szerint, ha valamely vagyonnak közös tulajdonosai a vagyont maguk között természetben megosztják, nincs helye vagyonátruházási illeték kiszabásának, ha a közös vagyonból a saját tulajdonrészének tiszta értékénél nagyobb tiszta értéket senki sem kap. Vagyonátruházási illetéket a társtulajdonosok közül csak az tartozik fizetni, aki saját tulajdonrészénél nagyobb értékű vagyonrészt vett át. Illeték jogi szempontból felmerülhet az a kérdés is, hogy abban az esetben, ha az árverési vételár nagyobb az előző vételárnál, azaz annál a vételárnál, amelynek ellenében a tulajdonos az ingatlannak a tulajdonjogát az árverést megelőzőleg megszerezte, a különbözet alapul vételével lehet-e illetéket követelni. Az előbb kifejtett jogi felfogásból következik, hogy illetékkiszabásnak ilyen esetben nincs helye. Ha ugyanis az árverési vételnek az árverést megelőző tulajdonos tulajdonjogát illetően nincs jogi hatása, akkor nem lehet jogi hatást tulajdonítani annak a körülménynek sem, hogy az árverési vételár mennyi: kisebb vagy nagyobb-é a tulajdonszerzést eredményező korábbi jogügyletben kikötött vételárnál. Illetékjogi szempontból az is közömbös, hogy az árverés kényszerü-e vagy önkéntes, végrehajtási jellege van-e vagy sem. Ilyen megkülönböztetésre törvényes rendelkezés nem ad jogalapot. (280. számú jogegységi megállapodás. — 1936. november. — Pod. 1936. évi 3. f. 18.) 273. 1920: XXXIV. t.-c. 8. §. — A közérdekű birtokműveletekkel foglalkozó pénzintézet ingatlanadásvételeinek az 1920. évi XXXIY. t.-c. 8. §-ának 3. pontjában, az 1928: XX. t.-c. 1. §-ának 4. pontjában, illetve az 1931. évi 5100. M. E. számú rendelet 1. §-ában meghatározott illetékmentessége, együttes adásvétel esetén, kiterjed: a gazdasági művelésre szánt ingatlanok alkotórészeit tévő azokra az útterületekre is, amelyek a gazdálkodás céljából szükséges közlekedést biztosítják. (Kb. 7927/1935. P. sz. — 1917. E. H. — 1930. ápr. 1. — Pod. 1936. évi 4. f. 26.) 274. 1920: XXXIV. t.-c. 8. §. 10. p. — Az iparfejlesztésről szóló 1907: III. törvénycikk alapján engedélyezhető állami kedvezményeket az 1920: XXXIV. t.-c. 8. §-ának 10. pontja korlátozta, kimondván, hogy a vagyonátruházások tekintetében a 8. §-ban meghatározott kedvezményeken felül korábbi törvényekkel