Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

öröklési illeték. 255—265. Ajándékozási illeték. 266—268. 71 263. — A végrendeleti végrehajtó részére a végrendeletben meghatározott tiszteletdíj nem esik öröklési illeték alá abban az esetben, ha azt ügyvéd keresetszerű foglalkozásának ellenértéke fejében kapta, mert az ilyen kirendelésre a megbízás általános szabályai irányadók. — (Kb. 17.952/1934. P. sz. — M. K. LIV. évf. 47.) 264. — Ha az örökösök bizonyítják, hogy a hagyatéki leltárba felvett követelés tényleg fenn nem áll, az után öröklési illetéket nem lehet követelni. (Kb. 10.038/1934. P. sz. — M. K. LIV. évf. 31—32.) 265. — A végrendeletben meghatározott pénzhagyományokat az örökös az értékben időközben csökkent ingatlanból fedezni nem tudván, megegyezés létesült, amelynek értelmében a hagyományok pénzösszegeit az ingatlan értékcsökkenésének arányában leszállították. Ezt a leszállítást nem lehet az örökös részére történt juttatásnak tekinteni, miért is a hagyományosok terhére csak a leszállított pénzhagyömányok, örökös terhére pedig csak az ezeknek levonása után maradó hagyatéki érték után lehet az örökösödési illetéket kiszabni. (Kb. 4274/1935. P. sz. — M. K. LIV. évf. 31—32.) Ajándékozási illeték. 266. 1920: XXXIV. t.-c. 6. §. 5. p. — Az elhányt sírjának gondozására és érette imák mondásáról gondoskodásra, valamint templomok céljaira rendelt hagyományok illetékkötelesek, mert nem minősülnek az 1920: XXXIV. t.-c. 6. §-a 5. pontjában említett tudományos, közoktatási és közjótékonysági célokra rendelt hagyományoknak, ajándékoknak és alapítványoknak. (Kb. 11.304/ 1934. P. sz. — M. K. LIV. évf. 48.) 267. 1920: XXXIV. t.-c. 67. §. — Ha a megajándékozott az ajándékról lemondott, az ajándékozási illetéket az 1920: XXXIV. t.-c. 07. §. 2. pontja értelmében annak ellenére is törölni kell, hogy az ingatlan a telekkönyvben már a megajándékozott nevén állott, jóllehet azt birtokba nem vette. (Kb. 19.407/1934. P. sz. — M. K. LIV. évf. 31—32.) 268. — Ha négy egyenlő értékű telekre, azoknak négy önálló tulajdonosa, eszmei negyedrészek kikötése mellett, tulajdonközösséget létesít, négyrendbeli csere keletkezett, amelyeknél a szembenálló ingatlanértékek, egyenként, az egyesített ingatlanértékek háromnegyed részének értékével egyenlők. A most megjelölt érték után nem ajándékozási, hanem visszterhes vagvonátruházási illeték jár. (Kii. 1939/1935. P. sz. — M. K. LV. évf. 14.)