Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

56 Pénzügyi jog. kében, hogy az adómentességet egyrészt csak olyan árura vonatkozólag lehessen, igénybe venni, amelyet külföldre tényleg kiszállítottak, másrészt, hogy az adómentességet csak az vehesse igénybe, aki azt tulajdonosi minőségben szállította ki vámkülföldre — a m. kir. pénzügyminiszter figyelemmel volt arra a körülményre, hogy az eredeti árukiszállítási okmányok (fuvarlevelek, kísérő-jegyek, számlák, stb.) az áruval együtt vámkülföldre kerülnek s így a kiszállító kezében eredeti okmányszerü bizonyítékok nem maradnak. Ezekre való tekintettel kellett olyan eljárási szabályokat alkotni, amelyek eredményeként az árukiszállító, az általa külföldre történt árueladást és az áru kiszállításának tényét, a külföldre került okmányok hiányában is, az, azokat helyettesítő — az 1921. évi 130.000 P. M. sz. rendelet 100. §-nak (2—4) bekezdéseiben szabályozott módon kiállított — vámbejelentési ívvel igazolni tudja. Az, aki az itt meghatározott módon történő bizonyítási kötelezettségének nem tesz teljes mértékben eleget, a törvényben biztosított adómentességre jogos igényt — nyilvánvalóan nem támaszthat. A bíróság — ezekből folyólag — elfoglalt álláspontja szerint azonban, az árut külföldre szállítót nem lehet feltétlenül megfosztani a tényleg külföldre szállított áru ellenértékeképpen befolyt összegekre nézve a forgalmi adómentesség igénybevételétől pusztán azért, mert a kiszállított árura vonatkozó vámbejelentési ívet — különösen a kiszállítást követő hosszabb idő múlva megtartott ellenőrző vizsgálat alkalmával — valamilyen elfogadható okból már felmutatni nem tudja. Az esetben ugyanis, ha az árut külföldre szállító a szóban lévő vámbejelentési ív helyett felmutatja a vámhivatali kezelést is igazoló, az árut külföldre kísért eredeti és az igazolás céljából visszaszerzett áruszállítási okmányokat (fuvarlevelet, kísérőjegyet, számlát, stb.) és az okmányok adataiból kétségtelenül megállapítható az adó alól mentesített áru azonossága, az árukiszállítás tényét igazoltnak kell tekinteni, mert az ily módon való igazolásnak ugyanolyan bizonyító ereje van, mint a vámbejelentési ív felmutatásának, miért is az igazolásnak ezt a módját is el kell fogadni. Megjegyzi a bíróság, hogy ez az álláspontja nem áll ellentétben a 13.212/1922. P. és a 11.231/1926. P. számú ítéletében is kifejezésre juttatott azzal a bírói gyakorlattal, mely szerint a kivitel címén igényelhető adómentesség mellőzhetetlen feltételének tekinti azt, hogy az adómentességet igénylő fél teljes mértékben megfeleljen a pénzügyminiszteri rendeletekben megállapított bizonyítási kötelezettségének. (Kb. 4589/1936. P. sz. — 1930. E. H. — 1936. okt, 15. — Pod. 1937. évi 1. f. 19.) 193. 43.200/1934. P. M. sz. r. 2. §. — A vámhivatalnak abban az esetben is joga van a vámkülföldről postán érkezett áru után fizetendő vámforgalmi adóváltság alapját az áru közönséges forgalmi értékében megállapítani, ha az áru feladójának a számlájával az ár igazolva van. A címzett a megállapítás ellen, az áru átvétele után már nem kérhet szakértői becslési eljárást. (Kb.