Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Eljegyzés; házasságkötés; házasság megszűnése. 692. Nem vitás, hogy a felperesnek a szóbanforgó intézetben engedélyezett ingyenes hely nemcsak tanulmányainak folytatását tette lehetővé, hanem egyben az iskolai év tartamára részére ingyenesen teljes ellátást is bizto­sított. Ez a teljes ellátás egy szerényebben javadalmazott tisztviselő csa­ládjában nagyobb vagyoni előnyt jelent, mint a mai viszonyok között elhelyezkedést alig biztosító, kétes értékű tanítónői oklevél. Tényleges kára származott tehát az alperes magatartásából kifolyóan a felperesnek annyiban, amennyiben ingyenes helyének elvesztése folytán teljes ellátá­sát vesztette el és újból szülői eltartásra szorult. Nem helytálló az alperesnek csatlakozási kérelmében kifejezésre jut­tatott az a támadása sem. hogy a felperes szülei kárelhárító kötelezettsé­güket elmulasztották, mert az ingyenes hely visszaszerzésére egy lépést sem tettek. A 23. sorszám alatt fekvő belügyminiszteri értesítés szerint ugyanis netáni ily lépések eredményre úgy sem vezethettek volna. A kár összegszerűsége szempontjából irányadó az az idő. amelyre a felperesnek ingyenes intézeti ellátása biztosítottnak tekintendő. Ez az 1934/35. iskolai évre nézve kétségtelenül megállapítandó, mert erre az évre a felperes beutalása már engedélyezve volt. De a m. kir. Kúria meg­állapítandónak találta ezt a még hátralevő két iskolai évre is. mert a bel­ügyminiszteri értesítés szerint az egyszer már beutalt növendék ellátási költségeit az előírt tanulmányi előmenetel esetében a belügyi tárca a tanul­mányok befejezéséig viselte. A jelen esetben nem volt vitás, hogy a fel­peres mindaddig, amig az intézetben volt, a kellő tanulmányi előmenetelt tanúsította. Egy későbbi időben bekövetkezhető hanyatlás csak mint fel­tevés jöhet szóba, amely azonban az előbbi tény jelentőségét le nem ront­hatja. Nincs különösebb jelentősége annak sem. hogy a kedvezményért évenkint kellett folyamodni és a minisztérium azt évenkint engedélyezte. A 23. sorszám alatt fekvő belügyminiszteri értesítésből nyilvánvaló, hogy az évenkinti engedélyezés csupán alakszerűség volt, amely az állami költ­ségvetés évenkinti megállapításának rendszeréhez igazodott. Ily körülmé­nyek között a felperesnek ingyenes intézeti ellátását emberi számítással biztosítottnak kell tekinteni a még hátralevő mindhárom iskolai évre. Az intézeti ellátás általában tömegellátás, amelynek az egyéni ellá­tásnál lényegesen kedvezőbb gazdasági eredményét az ellátottak nagyobb száma hozza magával. Az intézeti tömegellátás egységárából ugyanazt az ellátást az intézeten kivül egy személy részére nyújtani általában nem lehet. Ennek szemelőtt tartásával figyelemmel mégis arra, hogy a felpe res a szülői házban, faluhelyen él, a m. kir. Kúria a Pp. 271. §-a alapján az ingyenes intézeti hely elvesztéséből bekövetkezett kárát a három iskolai évre. évi tiz iskolai hónapot véve alapul, havi 40 pengőjével ösz szesen 1200 P^ben találta megállapítandónak. (1936. dec. 16. — P. III. 3697/1936.) Lásd az előbbi határozatot és utaló jegyzetét.

Next

/
Thumbnails
Contents