Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

282 Személyi és családi jog. K. Az 1930: XVIII. t.-c. ti4. §-a értelmében az az önkormányzati tisztviselő, aki hivatali kötelességének vétkes megsértésével másnak kárt okoz. köteles a kárt megtéríteni, viszont a törvényhatósággal szemben csak azután lehet kártérítési keresetet indítani, ha megállapítást nyert, hogy az elsősorban kártérítésre kötelezett tisztviselőtől vagyontalansága miatt a kártérítés be nem hajtható. Az alperesnek erre a rendelkezésre alapított sortartási kifogása nem alapos. A jelen esetben ugyanis a felperes kártérítési kötelezettségének jogalapja nem az. hogy az alperesnek azok az alkalmazottai, akik a 2. és :'>. alatti művek szerzői, annak elkészítésével hivatali kötelességüket megszegték, hanem éppen ellenkezően nem vitás az, hogy ezek az alkalmazottak a felettes hatóságaik utasítására, azok szándékának megfelelően és a szolgálatok tekintetében irányadó szabályok megszegése nélkül jártak el a 2. és ."». sz. alatti művek megírásánál, azok elkészítésénél azonban a felperes állítása szerint annak szerzői jogait megsértették. Ily körülmények között tehát nincs akadálya annak, hogy alperes mint a szöbanforgó müvek kiadója szerzői jog bitorlása miatt a szerzőknek, vagyis az alperes alkalmazottainak perbevonása nélkül legyen perel hető. Annál is inkább, mert az a körülmény, hogy az alperes jogi szeméi;,, a fellebbezési bíróság helyes álláspontja szerint csupán a bűnösség kimondásának és a büntetés kiszabásának az akadálya, az alperes vétőképtelenségénél fogva. Ellenben a Szjt. 20. §-a értelmében nincs akadálya annak, hogy az elkobzás elrendeltessék és a Szjt. 18. és 23. ij-a értelmében, amennyiben alkalmazottait a bitorlás elkövetésében szándékosság, vagy gondatlanság terheli, az alperes a felperes kárának megtérítésében, ha pedig e körülmények az alkalmazottai terhére nem állapíthatók meg, az alaptalan gazdagodásnak kiadásában marasztaltassék. Ami most mái- a szerzői jogi bitorlás kérdését illeti, a Kúria elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozik, vajon azok a testgyakorlatok, amelyeknek illetve, amelyek leírásának az ő műveiből a 2. és 3. alatti művekbe való jogosulatlan átvételét panaszolja a felperes, a Szjt. szempontjából védelemben részesülnek-e E testgyakorlatok, amelyek az I. alatti mellékletben vannak felsorolva, néhány természetes mozdulatból állanak, amelyeknek kitervelése kétségtelenül szellemi tevékenységet igényel. A Szjt. a gondolatot csupán annak egyes, az érzékeink által felfogható megjelenéseiben védi. A felperes két ily megjelenési formát akar megvédetni: az egyik a testgyakorlatnak magának a testnek mozdulataival való ábrázolása: a másik pedig azoknak írásban megrögzített alakja. Az első megjelenési alak a jelen esetben nincs védve. A Szjt. 50. §-a ugyanis a mozgás útján érzékeltethető művek közül csupán a némajátékot és az ú. n. koreográfiái müveket védi, vagyis a mozdulatos müveknek csak bizonyos fejlettebb formáját, amely cselekményt tartalmaz, vagy ahol a gondolat művészi formát öltött. A Szjt. nyilván abból az elgondolásból indul ki. hogy a mozdulatos műveknek egyéb fajai sem az