Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Becsületsértés. — Valóséul bizonyítása. 647—649. 233 annak folyamán olyan tényállást állapítottak inog', amelyből a valóságbizonyításának sikerére vagy meghiúsulására lehetett következtetni, amihez képest vagy felmentő vagy bűnösséget megállapító ítéletet hoztak. (Kúria B. [. 1703/1933. J. H.) Ámde a jelen esetben az elítélt az alapperben a valóság bizonyítása iránti indítványával elkésett. Ezt a mulasztását újrafelvétellel pótolni s a valóságbizonyítás megengedhetőségének (Bv. 13—ló. §.) kérdésében ujrafelvétel alakjában újabb bírói döntést kieszközölni nem lehet. (B. VII. 1986/1937/5. sz.) 649. Bv. 13. §., Bp. 90. §. utolsó előtti bek. — Az állítás valósága szempontjából elegendő annak bizonyítása, hogy a kérdéses cselekmény a közfelfogás szerint valamely büntető rendelkezésbe vagy általában az erkölcsi szabályokba ütközik; nem szükséges, hogy a vádlott válamely cselekményt, amellyel ellenfelét vádolja, a büntető törvénykönyv rendelkezéseinek megfelelően helyesen minősítsen. B. T. 1925. év folyamán X. Y. a bünperben szereplő egyesület elnöke az egyesület vagyonának gyarapítása végett a választmány egyik ülésén az azon időben szokásban volt sorsjegy-akció eszméjét hozta szóba, a választmány azonban az anyagi felelősséget elhárította magától és csupán az erkölcsi támogatást helyezte kilátásba. Ezért X. Y. az egyesület akkori ügyvezető igazgatójával — a jelen per főmagánvádlójával — együtt arra vállalkozott, hogy a sorsjegy-akciót saját vagyoni felelősségükre rendezik meg. Ennek ellenére a lebonyolításhoz szükséges költségekre felvett 100,000.000 K akkori papírpénz kölcsön fedezetéül szolgáló s a kamatokkal együtt 125.000.000 koronáról kiállított váltót X. Y. az egyesület elnökeként, a fömagánvádló pedig ügyvezető igazgatóként írta alá, sőt X. V. a váltóra az egyesület pecsétjét is ráütötte. Ebből a tényállásból nyilvánvaló, hogy a fömagánvádló a szóbanforgó v áltót az egyesület választmányának vagyonjogi felelősséget kizáró határozata ellen. — vagyis megállapodásellenesen írta alá az egyesület ügyvezető igazgatójaként: (B. VII. 6723/1936.) K. Az állítás valósága szempontjából nem az a lényeg, hogy a vádlott valamely cselekményt, amellyel ellenfelét — jelen esetben a főmagánvádlót vádolja a Btk. rendelkezéseinek megfelelően helyesen minősítsen. Ilyen minősítési szabatosság még a magánindítvány hatályához sem szükséges. (Bp. 90. §. utolsó előtti bekezdés) annál kevésbbé lehet ezt a szabatosságot, a mindennapi szóhasználatban megkívánni. Az állítás valósága szempontjából, tehát elegendő annak bizonyítása, hogy a kérdéses cselekmény a közfelfogás szerint, valamely büntető rendelkezésbe vagy általában az erkölcsi szabályokba ütközik. A főmagánvádlónak a lefolytatott bizonyítás eredménye szerint valónak bizonyult az az eljárása, hogy a váltókölcsön felvételekor, noha az egyesület az anyagi felelősséget elhárította magától, mégis X. Y.-al együtt, az egyesület nev ében vállalt váltójogi kötelezettséget, ami által a kölcsön-