Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

234 Büntetőjog. adót megtévesztve az egyesületet károsodásnak tették ki, nemcsak a/, erkölcsi szabályokba ütközött, hanem a Btk-nek azokkal a rendelkezéseivel is ellentétben állott, amelyek a magánokiratokba vetett bizalmat vannak hivatva megvédeni. Éppen ezért nem tévedett a másodfokon eljárt bíróság akkor, amikor az e részben elfogadott tényállásból, arra vont következtetést, hogy a vádlottnak ez a tényállítása lényegében valónak bizonyult, (B. I. 1919/1937. sz.) 650. 1848:111. t.-c. 32—35. §., B. 16. §. — A miniszterek egyes hivatali ténykedései a valóságbizonyítás keretében (Bv. 16. §.) a rendes bíróságok előtt bizonyíthatók és ott a valóság" bizonyításával kapcsolatiban bírói mérlegelés tárgyát képezhetik. Bp. Tsz. Annak a bizonyítására megjelölt bizonyító eszközök, hogy a sértett a vádlottat megillető katonai rendfokozat tekintetében jogellenes ós a valóságtól eltérő álláspontot foglalt el, mint honvédelmi miniszter, a Bv. 13. §-ában szabályozott bizonyításra azért nem alkalmasak, mert a sértettnek, mint honvédelmi miniszternek e tényei az 1848. évi III. t.-c.-ben megvont miniszteri felelősség alá esnek és csak e felelősség elbírálására illetékes fórum előtti eljárás keretében értékelhetők. (B. XIV. 7736/1935/5.) B. T. Az ítélőtábla nem tette magáévá az elsőbíróságnak az 1848: III. t.-c.-kel kapcsolatos okfejtését, mert a hivatkozott törvénycikk a miniszterek felelősségét és felelősségre vonásuk módját szabályozza, de ez nem zárja ki azt, s ily rendelkezést a Bv. sem tartalmaz, hogy a miniszterek egyes hivatali ténykedései a valóság bizonyításának keretében (Bv. 16. §.) a rendes bíróságok előtt bizonyíthatók ne legyenek s ott a valóság bizonyításával kapcsolatban bírói mérlegelés tárgyát ne képezhessék. (VII. 1620/1936/10.) 651. Bv. 17. §. 2. bek. — A Bv. 17. §. második bekezdésében foglalt mentesség' nem terjedhet annyira, hogy az ügyfél jogosítva lenne, védekezése érdekében a megengedett védekezés keretein túlmenően valótlan tényeket koholni és azokat, mint védekezést előterjeszteni. B. T. A Bv. 17. §. 2. bekezdése csakis az oly természetű védekezést tekinti feleletmentesnek, amely az erkölcs és a törvény szempontjából általában meg van engedve. Csakis az ily védekezés tekinthető az ügyfélre nézve törvényszerűen szükségesnek. Hiszen a B. H. T. 349. számú határozata szerint a rosszhiszemű védekezés nemcsak a rágalmazás, hanem még a Btk. 227. §-ában meghatározott hamis vád bűncselekményének tényálladékát is kimerítheti. (B. VII. 15.234/1935.) K. A Bv. 17. §-ának a jelen esetben szóba jöhető második bekezdésében foglalt rendelkezés, a védelem szabadságát kivánja biztosítani az által, hogy mentességet ad az ügyfél minden olyan nyilatkozatának, amely az ügyfél érdekében szükséges, ha az az üggyel összefügg. Ámde ez a mentesség nem terjedhet annyira, hogy az ügyfél jogosítva lenne, védekezése érdekében a megengedett védekezés keretein túlmenően valótlan tényeket koholni és azokat mint védekezést előterjeszteni.