Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

232 Büntetőjog. hivatottak ítélkezni, nyilvánvaló, hogy e minőségükben bírói tisztet töltenek be. Az 1901: XX. t.-c. ezt a működést rendőri büntetőbíráskodásnak is nevezi, az eljáró tisztviselőt pedig e minőségükben a közigazgatási hatóságok keretén belül működő rendőri büntető bíróság tagjaiként jelentkeznek. Helyesen döntöttek tehát az alsófokú bíróságok, amikor kimondották, hogy ebben az ügyben a felhatalmazás nem törvényszerű, mert a vádbeli tényállítások X. Y. rendőrtanácsosra, mint rendőri büntető bíróra és eme hivatásának gyakorlására hivatkoznak, ezért a felhatalmazást a Bv. í>. §. 2. bek. 5. p. értelmében a belügyminiszternek kellett volna megadni. (B. [. 6460/1936.) 647. Bv. 13. §. — Nem lehet megtagadni a valöságbizonyítási indítvány teljesítését abból az okból, hogy a vádlott tagadta a vád tárgyává tett tényállítás használatát. K. „A tagadás a védekezésnek egyik módja, a vádlottnak ehhez joga van és ha ezzel a jogával él. ez nem vonhatja maga után azt a joghátrányt, hogy a valóság bizonyításának jogától elessék. A Bv. 13—15. §-ai nem tartalmaznak olyan tiltó rendelkezést, amely szerint a vádlott tagadása esetén a valóság bizonyítása nem rendelhető el. Ha az ily törvénymagyarázat helyes volna, úgy a valóság bizonyítását csak akkor kellene elrendelni, ha a vádlott teljes ténybeli beismerésben lenne. A valóság bizonyításának elrendelése nem a vádlott tagadásától vagy beismerésétől függ. hanem attól, hogy a bizonyított vádbeli tényállítások, vagy tényekre közvetlenül utaló kifejezések használata a közérdeknek, vagy jogos magánérdeknek előmozdítása, megóvása vagy védelme céljából történt-e". (Kúria 5015/1935.) 648. Bv. 13—16. §., Bp. 446. §. — Ha az alapperben nem volt valóságbizonyítás, akkor abban a kérdésben, hogy a rágalmazó tényállítás való-e vagy valótlan, ítélt dolog nem keletkezhetett s így a Bp. 440. $-ál>an írt feltételek hiányában újrafelvételnek sincs helye. K. Az alapeljárás adatai szerint az elítélt a valóság bizonyítása iránti indítványát elkésetten terjesztette elő, újrafelvételi indítványában azonban a bizonyítékok megjelölése mellett lényegében az alapeljárás során terhére megállapított tényállítások valóságának bizonyítását kérte. Ujrafelvétel útján az alapperbeli ítéletek részben vagy egészben csak az esetben foszthatok meg hatályuktól, ha kitűnik, hogy az alapperben elfogadott tényállás részben vagy egészben valótlan (B. H. T. II. 98.). [Jjrafelvételről tehát csak akkor lehet szó, ha ítélt dolgot kell megdönteni. Ha az alapperben nem volt valóságbizonyítás, akkor abban a kérdésben, hogy a rágalmazó tényállítás való-e vagy valótlan, nem keletkezhetett itélt dolog és így a jelen esetben a Bp. 446. §-ában írt feltételek egyike sem forog fenn. Valóságbizonyítás eímén újrafelvételnek csak akkor lehet helye, ha az alapperben a valóság bizonyítását elrendelték, foganatosították és