Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Becsületsértés. 644. 229 bizonyítását a kir. ítélőtábla a vádlott indítványának megfelelően foganatosította, a bizonyítás eredményét a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított panasz keletében a felülvizsgálat körébe vonta. A bizonyítás eredményének vizsgálatánál azonban a kir. Kúria figyelmen kívül hagyta azt. ami a végrehajtási ügyben 1934. június 22.-e után tortént. mert a rágalmazó tényállításokat tartalmazó beadványt a vádlott 1934. június 22-én már benyújtotta a sz.-i kir. jbság elnökéhez, ez tehát csak'az addig történtekre vonatkozik. Az 1934. június 22-éig történtekre nézve a kir. Kúria elfogadja a kir. ítélőtábla megállapításait és azokat azzal egészíti ki. hogy a végrehajtó annyival inkább köteles lett volna az árverési hirdetményt a végrehajtást szenvedő budapesti címére küldeni, mert a neki is kiadott végrehajtási kérvényben a végrehajtást szenvedő volt f.-i. jelenleg b.-i lakosnak van feltüntetve. A végrehajtót tehát a kir. Kúria megállapítása szerint is a kir. ítélőtábla ítéletében leírt súlyos mulasztások terhelik. Azonban arra semmi támpontot nem nyújtanak a végrehajtási iratok, hogy a bíró tudatlanul és a végrehajtató jogainak érvényesítését gátló célzattal járt el. A bírónak az átszállítás tárgyában hozott végzése elfogadható indokát találja abban, hogy egy nagy autónak F.-ról B.-re szállítása olyan nagy költséggel járt volna, hogy a végrehajtást szenvedő érdekeinek a védelme is kívánta az árverésnek a foglalás helyén való megkísérlését. Az árverési hirdetmény megsemmisítésével kapcsolatban a kifüggesztési késedelem és a kézbesítési hiba a bíró ténykedésétől egészen függetlenek. Az tény. hogy táblára függesztés idejeként kiírt „1934. VI. 6." számokban a ti-os szám feltűnően utólag javítottnak látszik. Ez azonban magában véve nem adott jogot a bírónak arra, hogy a kifüggesztést minden ilyen irányú kérelem és bizonyíték nélkül egy nappal előbb történtnek mondja ki. Enélkül pedig nem térhetett ki az árverési hirdetmény megsemmisítése elől. A megsemmisítés ezen okának fennforgása mellett már nem is volt döntő jelentősége annak, hogy a kézbesítéstől eltelt-e 8 nap az árverés határnapjáig. Azonban egyáltalán nem mutat a bíró tudatlanságára a 8 napi határidőhöz való ragaszkodás, mert az ilyen határidők a törvényben általános érvénnyel vannak megállapítva, amin nem változtat az. ha az érdekeltek jogorvoslatai már a határidő lejárta előtt beérkeznek. Miután ezek szerint a bíró eljárásában nincs semmi olyan hiba. vagy mulasztás, amelyből a vádlott beadványában állított tényekre volna következtetés vonható, ennélfogva a valóság bizonyítása nem sikerült és így a bűnösségnek e beadvány miatt megállapítása helyes. A kifejtettekből következik az is. hogy a cselekmény nem a Kbtk. 4fi. §-a, hanem a Bv. 1. §-a, a 3. 2. p. és a 9. ij. 4. p. szerint minősül és így a közvádlónak a Bp. 385. §. 1. b) ponrjára utaló semmiségi panasza alapos.