Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Állam szolgálati ügyek. 10. 7 vagy végleges minőségben voltak-e alkalmazva: abban az esetben, ha a teljes munka- és keresetképtelenségüket minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesítése közben őket ért oly baleset vagy más rendkívüli esemény idézte elő, amely az eset körülményeinél fogva rendkívüli méltánylásra érdemes. A felhívott törvényszakasz 2. bekezdése értelmében pedig a fentebb körülírt igény akkor áll fenn, ha a szolgálatképtelenséget előidézett baleset, s a teljes munka- és keresetképtelenség megállapítása között három évnél hosszabb idő nem telt el. A nem vitás tényálás szerint a panaszost lovaskészültségi szolgálatának teljesítése közben érte az a baleset, amelynek következtében a panaszos szolgálatképtelenné, utóbb pedig teljesen munka- és keresetképtelenné vált, s amelyre a panaszos a beszámítható javadalmazás teljes öszszegével felérő nyugdíj folyósítására támasztott igényét alapította. Ugyancsak nem vitás, hogy a baleset akként állott elő, hogy a panaszos szolgálati hátaslova akkor, amikor a panaszos arról le akart szállni, egy, a szél által sodort papírdarabtól megijedve, felágaskodott, majd hanyattvágta magát, s a panaszost levetette. A panaszos az esés által gerincoszlopzúzódást és gerincvelőrázódást szenvedett. A baleset szolgálat teljesítése közben keletkezvén, s a teljes munkaés keresetképtelenség három éven belül nyervén megállapítást, a panaszos igénye szempontjából egyedül annak vizsgálata vált szükségessé, vájjon a baleset olyan volt-e, amely az eset körülményeinél fogva rendkívül méltánylást érdemel. Magában a balesetben a bíróság nem talált olyan mozzanatot, amely azt rendkívüli méltánylásra érdemessé tenné, mert az a tény, hogy az ijedős ló lovasát leveti, nemcsak a szolgálatot teljesítő rendőrt érheti, hanem elkövetkezhet minden lovaglón. A balesetről tehát azt kellett megállapítani, hogy az a szolgálat sajátosságaival nem függvén össze, közönséges balesetnek számít, amely körülmény magában rejti azt is, hogy a baleset rendkívüli méltánylást nem érdemel. Az esetnek olyan körülményeit, amelyek a magában véve különös méltánylást nem érdemlő balesetet a panaszos személyi viszonyain keresztül kedvezőbben világíthatnák meg, a panaszos nem jelölte meg. A teljes munka- és keresetképtelenségre való hivatkozás pedig egymagában véve nem elegendő ahhoz, hogy a baleset különös méltánylást érdemlőnek legyen minősíthető, mert a munka- és keresetképtelenség felfüggesztő feltétele lévén a magasabb ellátás folyósításának, az csak az igény keletkezése szempontjából, de nem a baleset vagy a kísérő körülmények minősítése körül jut jogi jelentőséghez. Mindezeknél fogva a bíróság úgy találta, hogy a panaszosnak nincs törvényen nyugvó jogigénye a részéről folyósítani kért magasabb ellátásra, — miért is az alaptalan panasz felett a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1936. márc. 13. — 9318/1933. K. sz. 1537. E. H. — Kod. 1936. évi 4. f. 101.)