Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Rendes bíróság és közig, hatóság hatásköre polgári ügyekben. 177 Egyéb ügyek. 595—597. Hb. Az 1881: LX. t.-c. (Vht.) 196. §-ának 4. bekezdése értelmében az előnyös tételként bejelentett adók és illetékek tekintetében a telekkönyvi hatóság csupán azon kérdés felett dönt. hogy a kimutatásban kitüntetett adók és illetékek a 189. §. — illetőleg most már az annak helyébe lépett 24.000/1929. I. M. számú rendelet 15. §-a szerint az előnyös tételek közé sorozandók-e vagy nem; s e részben, ha szükségesnek látja, az illetékes pénzügyi hatóságot bővebb felvilágosítások és adatok beadására utasíthatja. A 24.000/1929. I. M. számú rendelet 15. §-a első bekezdésének b) pontja értelmében előnyös tételként elégítendők ki a törvényes elsőbbséggel felruházott közadók és közadók módjára behajtandó ilyen tartozások az ezekre irányadó jogszabályokban meghatározott sorrend szerint (600/1927. P. M. sz. Hiv. Összeállítás 83. §.) A K. K. H. ö. 161. §-a értelmében közadók fogalma alá esnek az illetékek is. A 600/1927. P. M. számú rendelet (K. K. H. Ö.) 83. §-ának második bekezdése értelmében pedig az elárverezett ingatlant közvetlenül terhelő illetéktartozások stb. törvényes elsőbbségének megállapítására nézve a vagyonátruházási illetékekről szóló 1920: XXXIV. t.-c. 23. és 117. §-aiban foglalt határozatok mérvadók. E törvényes rendelkezések szerint tehát az (... Mint a fejben ...)(1936. ápr. 27. — 1935. Hb. 69.) 597. 5100/1931. M. E. sz. r. 62. §. 5. bek. — Vállalati összeg kiutalása alkalmával levont illeték visszatérítése tárgyában nem a rendes bíróság, hanem a közigazgatási hatóság, végsőfokon a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe tartozik az eljárás. Hb. Kétségtelen, hogy az illeték, mint köztartozás tekintetében az illetékfizetésre köteles felperes és a m. kir. Kincstár között nem magánjogi, hanem közjogi jogviszony áll fenn. Ebből, valamint a fentebb felhívott törvényes rendelkezésekből következik, hogy a szerződési illetéknek az egyébként vitássá nem tett vállalati összegből levonásával a m. kir. Kincstár nem mint magánjogi szerződő fél járt el. vagyis nem a vállalati összeg egy részét tartotta vissza, hanem illetéket vetett ki és szedett be, viszont az illetéknek — az 5100/1931. M. E. sz. rendelet 62. §-a 5. bekezdése értelmében — a járandóságokból való levonás kötelező tűrése által történt lerovásával a felperes valójában közjogi szolgáltatást teljesített. Ennélfogva az illetékként lerovottnak tekintendő összeg erejéig a felperest nem a vállalkozási szerződésen alapuló, vagyis magánjogi követelés, hanem csak közjogi természetű visszakövetelési igény illetheti meg. A felperesnek az illetékként levont összeg megfizetése iránt támasztott kereseti követelése tehát a helyes jogi minősítés szerint nem visszatartott hátralékos vállalati összeg megfizetésére, hanem a levont, illetőleg a felperes által lerovottnak tekintendő illeték visszatérítésére irányuló, vagyis nem magánjogi, hanem közjogi jogviszonyból származó követelés. Döntvénytár. 1937. }2