Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

100 Pénzügyi jog. zárőlag a szegényjogos fél keresete következtében kellene lerónia. Ezt a kedvezményt nem igényelheti az alperes a saját perújítási keresete folytán keletkezett illetékekre, mert a perújítás az alappertől különböző új eljárás. (Kb. 23.164/1934. P. sz. — M. K. LIV. évf. 50.) 392. — 1930: XXXIV. t.-c. 8. §. — E §-ban a szegényjogos fél ellenfelének biztosított illetékfeljegyzési jog csak azokra a beadványokra (jegyzőkönyvekre) terjed ki, amelyeket a szegényjogos fél keresete vagy viszontkeresete folytán kellene lerónia. Ha azonban a szegény jogos fél nem felperes vagy alperes bár, de nem támasztott viszontkeresetet, ellenfelét bélyegfeljegyzési jog egyáltalában meg nem illeti. (Kb. 1437/1936. P. sz. — M. K. LIV. évf. 33—34.) 393. 1930: XXXIV. t.-c. 8. §. — A felperes szegényjogon illetékmentes. Az alperes által kiállított ügyvédi meghatalmazás illetékére nézve az 1930: XXXIV. t.-c. 8. §-a alapján az alperest illetékfeljegyzési jog illeti meg, mert a feljegyzés a pervitelre terjed ki s a meghatalmazás is ennek a körébe tartozik s lényegében tárgyi kedvezmény. (Kb. 12.610/1934. P. sz. — M. K. LV- évf. 9.) 394. 1930: XXXIV. t.-c. 8. §. — E §-nak azt a rendelkezését, hogy a szegényjogban részesült fél ellenfele, ha pervesztes, a marasztalási összegnek aránylag megfelelő illetéket utólag megfizetni köteles, az ügyben felmerült és bélyegjegyzékbe foglalt illetékek tekintetében helyesen úgy kell értelmezni, hogy meg kell állapítani az eljárás tárgyának az ítélet meghozatala előtti utolsó értéke és a marasztalás összege közötti arányt és ennek az aránynak megfelelően, egyöntetűen kell megállapítani mind az ítéleti illetéket, mind pedig az ügyben felmerült és bélyegjegyzékbe foglalt illetékekből a szegényjogban részesült fél pervesztes ellenfele által megfizetendő összeget. Kb. Az 1930. évi XXXIV. t.-c. 8. §-a akként rendelkezik, hogy „a szegénységi jogban részesülő fél ellenféle, az ügy jogerős befejezése után. ha pervesztes, kiszabás alapján, a marasztalási összegnek aránylag megfelelő illetéket utólag megfizetni köteles, még pedig mind a saját magáért, mind az ellenfeléért lerovandó illetékeket, ideértve az ítéleti illetéket is". A törvény szó szerint idézett rendelkezéséből nem férhet kétség ahhoz, hogy a törvény nem kívánt különbséget tenni az ügyben felmerült és bélyegjegyzékbe foglalt illetékek, valamint az ítéleti illeték aránya között, hanem egyöntetűen, ugyanazon marasztalási összegnek aránylag megfelelő illetékeknek a megfizetését teszi kötelezővé mind a feljegyzett illetékek, mind az ítéleti illeték tekintetében. Ha a törvény szándéka nem ez lett volna, akkor, tekintettel arra, hogy az 1914. évi XLIII. t.-c. 79. §-a értelmében nem csupán az illetékek tárgyát, hanem a le nem rótt illetéket — tehát