Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Házadó. 135—136. Jövedelem- és vagyonadó. 137—140. 77 jövedelmének együttes összegéből levonandó közszolgáltatások alatt, az adózót terhelő és általa az adóévet megelőző évben tényleg befizetett közszolgáltatásoknak a tőkeösszegét, az ezek után befizetett késedelmi kamatokkal, adóbehajtási illetékekkel és pótlékokkal együtt kell érteni. Kb. A jövedelem és vagyonadóról rendelkező 1927. évi 500. P. M. számú hivatalos összeállítás 12. §-ának (1) bekezdése értelmében a jövedelemadókivetés alapjául szolgáló adóköteles tiszta jövedelem kiszámításánál, az összes jövedelemforrások jövedelmének az együttes összegéből levonandók: az adózót terhelő és általa az adóévet megelőző évben tényleg befizetett azok a közszolgáltatások, amelyeket az idézett (1) bekezdésnek 1—6 pontjai taxatíve és részletesen felsorolnak, amennyiben az említett §. (3) bekezdésében megszabott előfeltételek fennforognak. A most idézetit törvényes rendelkezés tehát nem tesz említést arról, hogy levonható közszolgáltatások alatt, csak a közszolgáltatásoknak a tőkeösszegét kell-e érteni, vagy pedig a közszolgáltatások tőkeösszegével egyenlőelbánáö alá esnek és így azokkal együtt levonandók, a tőkeösszeg után befizetett késedelmi kamatok, adóbehajtási illetékek és pótlékok összegei is. Ennélfogva a kérdés eldöntésénél az a körülmény bírálandó el, hogy közszolgáltatások alatt, csak a közszolgáltatásoknak a tőkeösszegét, vagy pedig az azok után jogosan számítható járulékoknak, így a késedelmi kamatoknak, az adóbehajtási illetékeknek és pótlékoknak az összegét is érteni kell-e, vagy sem? Az összes jövedelemforrások jövedelmének az együttes összegéből az idézett H. Ö. 12. §-ában meghatározott közszolgáltatások, továbbá a 13. §-ban megjelölt adóssági kamatok és magánjogi terhek levonhatásának az az elvi alapja, hogy a jövedelemadót mindenkor az adózó adóköteles tiszta jövedelme után kell megállapítani. Tehát a jövedelemadó fizetésére kötelezett személy minden egyes jövedelemforrásból eredő jövedelmének az együttes összegéből, a most említett tehertételeket mindenkor levonásba kell hozni s az ekként fennmaradó tiszta jövedelemből, az adómentes jövedelmek levonása után mutatkozó összeg alkotja az adókivetés alapjául szolgáló adóköteles tiszta jövedelmet. A jövedelemadó természetéből folyó abból az elvi követelményből tehát, hogy ennek az adónak az alapja csak az adózó tiszta jövedelme lehet, következik, hogy a levonásba hozható közszolgáltatások alatt nemcsak a közszolgáltatásoknak a tőkeösszegét, de a tőke összegével szoros összefüggésben lévő járulékoknak az összegét is érteni kell. Ellenkező törvényes rendelkezés hiányában ugyanis, a levonható közszolgáltatások nem jelenthetik a felsorolt közszolgáltatásoknak csak a tőke összegét a vonatkozó járulékok nélkül, mert ilyen értelmezés mellett a jövedelemadónak nem a tiszta jövedelem lenne az alapja. Már pedig az alanyi szempontokon nyugvó személyi jövedelemadónál, amelynél a jövedelemadóról rendelkező törvény tárgyalásának alapjául szolgált törvényjavaslathoz fűzött általános indokolás szerint ,,az adózó szolgáltató képességét az adózó összes jövedelme határozza meg",