Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)
26 Alkotmányjog. annak folytán, hogy a felihívott rendelkezés az ott megjelölt esetekben a jelölés elfogadásának megtagadását a választási biztos feladatává teszi, a választási biztosnak nem csupán joga, de egyszersmind kötelessége is egyebek között vizsgálni azt, vájjon a jelölés elfogadásának megtagadását maga után vonó említett körülmény a jelölttel szemben nem áll-e fenn. A választási biztos tehát törvényes jogkörében jár el, ha kétség esetén a feladata teljesítéséhez szükséges nyomozást elvégzi ós különös törvényi felhatalmazás nélkül is megilleti őt az a jog, hogy a szóbanlevő körülmény valóságáról vagy valótlanságáról meggyőződést szerezzen. Ennek megfelelőleg jogában áll az ajánlóktól is a jelölés elfogadásának feltételéül szolgáló annak a ténynek az idézett törvény 62. §. 14—15. bekezdéseiben meghatározott határidőn belül való igazolását kívánni, hogy az ajánlott egyén az ország területén kívül nem él. Téves ennélfogva az a felfogás, mintha a törvény ebben a kérdésben az utólagos igazolás lehetőségét és így azt is kizárná, hogy a választási biztos az igazolás szükségessége esetén annak pótlása céljából az ajánlókhoz felhívást intézhessen. A törvénynek a kifejtetteknek megfelelő magyarázata mellett ilyen felfogás alapjául egyedül a törvény 62. §. 17. bekezdésének rendelkezése nem szolgálhat, mert ez szorosan csak a szükséges számú ajánlók hiánya esetéről intézkedik és a hiányzó aláírások pótlásának lehetőségét korlátozza anélkül, hogy a választási biztos jogkörét egyéb irányban érinteni kívánta volna. Ezek folyományaként a választási biztosnak az ajánlások elfogadása kérdésében hozott az a határozata, amellyel — anélkül, hogy a kérdéses körülmény igazolására módot nyújtott volna — dr. N. I. jelölésének elfogadását azért tagadta meg, mert az ajánlók a 62. §. 20. bekezdésében b) alatt foglaltakra való tekintettel nem igazolták a jelölt magyarországi tartózkodását és ehhez képest az idézett törvényszakasz 16. és 17. bekezdéseiben foglalt rendelkezések alkalmazását mellőzve, az ajánlók számának vizsgálatát nem végezte, illetőleg a vizsgálat eredményét, az esetleg hiányzó aláírások pótlására irányuló értesítés kapcsán az érdekeltekkel nem közölte: a választási eljárásnak az 1925: XXVI. t.-cikkben megállapított, ismertetett szabályait sérti. Meg kellett ezt állapítani annál inkább, mert a fönt előadottak szerint a jelölés elfogadásának feltételéül megkívánt annak a körülménynek igazolása, hogy a jelölt nem az ország területén kívül él, csak kétség esetén válik szükségessé. Amennyiben tehát a választási biztosnak e tekintetben kétségre oka nem volt, a jelölés elfogadását az említett körülmény igazolásának hiánya miatt jogosan meg nem tagadhatta volna. Már pedig a bíróság is úgy találja, hogy az ajánlat mellé csatolt és az idézett törvény 62. §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően Ny.-án 1935. évi március hó 22. napján kiállított közjegyzői okirat tartalma, mely szerint a nyilatkozatot a közjegyző által személyesen ismert dr. N. I. ügyvéd, ny.-i lakos írta alá, a választási biztosnak a 62. §. 20. bekezdésében foglalt rendelkezések szempontjából felmerült esetleges aggályait eloszlatni
