Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Képviselőválasztási ügyek. 2. 25 Az idézett törvény 104, §-ának rendelkezése a választás érvényessége fölött való döntést ennek a bíróságnak a hatáskörébe utalja, és pedig a 100. §. 1. bekezdésének 5. pontja szerint abban az esetben, ha a választási eljárásnak a törvényben megállapított szabályait megsértették. Ez a rendelkezés kétségtelenül kiterjed az eljárásnak arra a részére is, amely a választási biztos törvényileg szabályozott működési körébe esik, mert nincs olyan különös szabály, amely a választási biztos által végzett teendők szabályszerűségének vizsgálatát a közigazgatási bíráskodás köréből egészben, vagy részben kizárná. Nem vonható tehát el a választás érvényességének vizsgálata elől a választási biztos eljárása és döntése abban a kérdésben sem, hogy az ajánlás elfogadásának megtagadása az idézett törvény 62. §. 16., illetőleg 20. bekezdésében foglalt rendelkezéseket sértette-e vagy nem. A törvény ezzel ellenkező értelmezését sem a védelem által megjelölt 2043/1933. K. számú ítéletben foglalt döntésnek, sem más erre vonatkozó bírói határozatnak sikerrel tulajdonítani nem lehet. A most említett és a további védekezés folytán vitássá vált kérdésben ezek után a bíróság a következő előrebocsátását látja szükségesnek: Az 1925: XXVI. t.-c. 62. §. 20. bekezdése értelmében a választási biztos, az átvett ajánlásban foglalt jelölést, amennyiben a jelölt a jelölés elfogadására való készségét az idézett törvényszakasz 2. bekezdésében megkívánt nyilatkozatban kijelentette, — az itt számba nem jövő kivételtől eltekintve — csak akkor nem köteles elfogadni, ha az ajánlás olyan egyénre vonatkozik, aki a törvény kihirdetését megelőző egy évet meghaladó idő, tehát helyesen 1924. évi augusztus 23, napja óta az ország területén kívül él, A törvény előkészítő munkálataiból pedig kétségtelenül kitűnik, hogy ez a rendelkezés csak azoknak az egyéneknek a politikai életben való szereplését kívánta kizárni, akik az őket fenyegető bűnvádi eljárás miatt élnek állandóan külföldön, de nem vonatkoztatható már a törvény szövege szerint sem azokra, akik az ajánlás időpontjában bármily rövid idő óta az ország területén tartózkodnak. Nyilván e rendelkezés kivételes jellegére és arra való tekintettel, hogy a szóbanlevő körülmény rendszerint különösebb vizsgálat nélkül is megállapítható, a törvény, amely a 62, §. 8, bekezdésében megkívánja az ajánlathoz a 2, bekezdésben említett elfogadási nyilatkozat csatolását, ezzel szemben nem tartalmaz olyan rendelkezést, amelynél fogva az ország területén belül való tartózkodást, mint az ajánlat elfogadásának feltételét, szintén igazolni kellene. Különösen is a 62, §. 8, bekezdésének szövege az ellenkező magyarázatra elegendő alapot nem nyújt, amennyiben annak közönséges szóhasználat szerint más értelem nem tulajdonítható, mint hogy az ajánlat mellett csupán a fentebb említett elfogadási nyilatkozatot kell csatolni. Ha azonban ezek szerint az ajánlókat az a törvényes kötelezettség nem is terheli, hogy a 62. §. 20, bekezdésében b) alatt foglaltakra való tekintettel már az ajánlás benyújtásakor megfelelő okirattal igazolják azt a körülményt, mely szerint a jelölt az ország határain belül él,