Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Képviselőválasztási ügyek. 1. 7 7. nem jelölte meg a pótajánlások elbírálásánál, hogy melyik ajánlást fogadta el, melyiket nem és nem jelölte meg az el nem iogadás okát sem, jóllehet a panaszlók a pótajánlások beadásakor ezt kifejezetten kérték. A bíróság a panaszlók által vitatott szabálytalanságokat megvizsgálván, álláspontját a következőkben fejti ki: ad 1) Az 1925: XXVI. t.-cikkben nincsen olyan rendelkezés, amely a választási bizottságot eltiltaná attól, hogy az ajánlások elbírálhatósága céljából segédmunkaerőket vehessen igénybe, sőt a törvény 93. §-a, amely az ajánlások elbírálására rendkívül rövid időt ad a bizottságnak, egyenesen kényszeríti a bizottságot segédmunkaerők igénybevételére, mert ezek nélkül lehetetlenné válnék az ajánlások alapos vizsgálata. Ebből következik, hogy esküt tett közigazgatási tisztviselőiknek segédmunkaerőként való felhasználása nem ütközik a törvénybe és nem minősíthető a választási eljárás szabályai megsértésének. De nem tekinthető szabálytalanságnak az sem, hogy a segédmunkaerőként felhasznált tisztviselőktől külön esküt nem vettek ki, mert az 53. §. szerint csak a választási bizottság tagjainak kell esküt tenni, már pedig a segéderőként alkalmazott tisztviselők az 53. §. (2) bekezdése szerint nem tagjai a választási bizottságnak. ad 2) a fentebb kifejtettekből következik, hogy magában véve az a körülmény, hogy a választási bizottság írástszakértőket iis igénybe vett, — amint ez a választási bizottság jegyzőkönyvéből is kitűnik, — szintén nem tekinthető szabálytalanságnak. Szabálytalanságról csak akkor lehet szó, ha az írásszakértőtől olyasmire kérne a bizottság véleményt, amire véleményt nem adhat. De ha pl, az írásszakértő avégből alkalmaztatik, hogy az ajánlási íveiken előfordulni szokott egy kéztől eredő több ajánlási aláírás hamis voltát állapítsa meg, az írásszakértők alkalmazása ellen komoly kifogás nem emelhető, mert az írásszakértői vélemény kétségtelenül alkalmas eszköz az ilyen visszaélések megállapítására. Ellenben detektívek alkalmazását a bíróság már nem dátja megengedhetőnek, mert az esetleges hamisítások utáni nyomozás nem feladata a vál^ .tási bizottságnak. A választási bizottság ugyanis, ha valamely ajánlás érvényessége vagy valódisága tekintetéiben aggálya van, az 1925: XXVI. t.-c. 62. §-ának (19.) és 93. §-ának (8.) bekezdésében foglaltak szerint csak annyit tehet, hogy a választás befejezése után az ajánlási ívet a bűnvádi eljárás folyamatbatétele céljából az illetékes királyi ügyészségnek megküldi. Egyébként is detektíveknek a választási bizottság részéről való alkalmazása azért sem engedhető meg, mert a detektívek nyomozása a választók megfélemlítését is előidézheti. ad 3) Az 1925: XXVI. t.-c. 62. §-ának (11.) bekezdése szerint az ajánlók jogosultságát a választók névjegyzéke alapján kell megállapítani. Ebből következik, hogy a pártikartotékok a hiteles névjegyzéket niem pótolhatják s így szabálytalanságnak kellene tekinteni, ha az ajánlók jogosultságát a választási bizottság csupán az egyesi pártoknak a választókról készített kartotékai alapján bírálta volna el. Ellenben az egyes pártok által ajánlóikról készített kartotékoknak a választási bizottság által való felhasználása, ha pusztán abból a célból tör-