Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

6 Alkotmányjog. hitelesítési záradék nem hagy fenn kétséget, hogy a kérdéses aláírás kinek a névaláírása. Egyébként pedig a választásvédők a panaszlók aláírásának olvashatatIansága címén, mivel a törvény a panasz aláírásáról a 107. §-ban rendelkezik, az indokolás 3, pontjában kifejtettek szerint kifogást emelni nem is j ogosultak. A kifejtettek szerint tehát a panaszlók közül csupán 41 egyénnel szemben bizonyultak alaposnak a választásvédők részéről emelt kifogások. Minthogy azonban a panaszt 817 egyén írta alá és mivel az 1925: XXVI. t.-c. 106. §-a szerint 500 választó is jogosult a választást megtámadni, a jelen esetben pedig 778 panaszjoggal bíró választó szerepel a panasziraton, — nyilvánvaló, hogy a panasz visszautasítására törvényes alap nincs. Ezért az emelt alaki kifogások elvetésével a per érdemi tárgyalását kellett elrendelni. //. Az ügy érdeme. A panaszlók panasziratukban azt a kérelmet terjesztették elő, hogy a megválasztott képviselők és pótképviselők megbízatása érvénytelennek nyilváníttassék, illetve a választásnak a szavazásra és ennek eredményére vonatkozó része megsemmisítése mellett új szavazás rendeltessék el olyképen, hogy abban a Keresztény Ellenzék-Legitimista Néppárt listája is részt vehessen. Kérték továbbá a megválasztott képviselőknek és pótképviselőknek az eljárási költségekben való marasztalását is. Ezt a kérelmüket az 1925: XXVI. t.-c. 100 . §-ának 5, pontjára alapították, azt adván elő, hogy a választási bizottság a választási eljárásnak a jelölésre vonatkozó szabályai megsértésével ütötte el pártjuknak 12.700 választó által ajánlott listáját a választásban való részvételtől. A választási eljárás szabályainak megsértését abban látják a panaszlók, hogy a választási bizottság 1. a segéderőként alkalmazott ifóvárosi közigazgatási tisztviselőktől külön esküt nem vett ki; 2. segéderőként írásszakértőket és detektíveket is alkalmazott; 3. az alapajánlások felülvizsgálatánál az ajánlók jogosultságát nem a választói névjegyzék alapján bírálta el, hanem más pártok kartotékjait használta fel; 4. az úgynevezett nagy pártok ajánlásait vizsgálat nélkül íogadta el; 5. a panaszlók pártját, jóllehet a benyújtott 6868 alapajánlás között több mint 5000 érvényes ajánlás volt, az ajánlások komoly vizsgálata nélkül 1500 pótlásra utasította; 6. a pótlólag benyújtott 5840 pótajánlás közül csak 900-at fogadott el érvényesnek, jóllehet a segéderőként alkalmazott fővárosi tisztviselők, akik a választói névjegyzékbe felvett ajánlókat + jellel, azokat, akiket a névjegyzékben nem találtak — jellel, azokat pedig, akiknek neve más pártok ajánlási ívein is szerepelt, az illető párt nevének betűjével, nevezetesen E. W. R. Sz. betűkkel jelölték meg, — a benyújtott pótajánlásokból több mint 1500 ajánlást találtak érvényesnek;