Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Közigazgatási Bíróság hatásköre. Illetményügyek. 436. 169 aj melléklet A. II. 5. pontjának második bekezdése egyenesen felhatalmazza a m. kir. kormányt az állami üzemeknek önálló szervezetté átalakítására, aminthogy ez a m. kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárakra vonatkozóan a 4250/1925. M. E. számú rendelettel már meg is történt, sőt feljogosítja arra is, hogy az üzemeket magánosok bevonásával & nevezetesen az állam részvétele mellett e célra alakított társaságok útján is hasznosíthassa, amiáltal az állami üzemeknek kereskedelmi vállalkozás jellege az üzem jövedelmezőségének fokozása által még jobban kidomborodik. A m, kir. állami vas-, acél- és gépgyári alkalmazottak létszámviszonyaínak és előléptetési rendszerének rendezése, valamint az említett alkalmazottakat megillető illetményeknek, továbbá az említetteket és a m. kir. állami vas-, acél- és gépgyári munkásokat és mindezeknek az özvegyeit és árváit megillető ellátási díjaknak újabb szabályozása tárgyában — az 1924: IV. törvénycikkben nyert törvényes felhatalmazásra hivatkozással — kibocsátott 7100/1925. M. E. számú kormányrendelet az 56. pontjában az illetményekkel és az azokból felmerülő vitás ügyekkel kapcsolatban rendezi a jogszolgáltatási hatáskör kérdését. Ez a hatásköri rendelkezési — a Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint (1926. Hb. 50/5., 88/6., 94/6., 99/4. és 1927. Hb. 9/8.) — a hatáskör kérdésében törvényes jogforrásnak tekintendő. A 7100/1925. M. E, számú rendelet 56. pontja azt a hatásköri rendelkezést tartalmazza, hogy: „azokra a kérdésekre nézve, amelyek az illetményre igényjogosultakat e rendelet alapján megillető illetményekre való igényből erednek, valamint az ebből az igényből folyólag a m. kir. állami Vas-, Acél- és Gépgyárakkal szemben támasztható követelésekre és általában arra nézve, hogy az alkalmazottat megiilleti-e valamely illetmény vagy nem és ha igen, milyen összegű illetményre van igénye, a határozat hozatalára — minden más eljárás kizárásával — a m. kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak igazgatósága, s végsőfokon a m. kir. kereskedelemügyi miniszter illetékes, A 7100/1925. M. E. számú rendelet 56. pontjában foglalt ez a rendelkezés pedig — a Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint — az ott említett igényeknek közigazgatási útra utalásával egyértelmű. És a fenti rendelkezés alkalmazása szempontjából a m. kir, kincstár, mint cégtulajdonos, a m. kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárakkal egy tekintet alá esik. Hatásköri jogrendszerünknek egyik sarkalatos alaptétele az, hogy: ha valamely magánjogi jogviszonyból — mint amilyen a fentebb kifejtettek szerint a felperesek és az alperesek között fennálló jogviszony is — felmerülő vitás kérdést a törvény vagy törvényerejű rendelet kifejezett rendelkezéssel közigazgatási eljárásra utal, úgy azt a kérdést a közigazgatási hatóság — az 1869: IV. t.-c. 1. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően — a közigazgatási hatósági fokozatok rendén a saját hatáskörében végérvényesen dönti el, Vagyis a közigazgatási hatóság határozata után bírói út igénybevételének — szabályként — nincs helye. A kivételeket, jelesül a közigazgatási hatóság határozatával eldöntött ügynek bírói útra terelhetőségét a törvénynek vagy más törvényes jogszabálynak kifejezetten kell tartalmaz-