Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Rendes bíróság és közig, hatóság hatásköre polgári ügyekben. 141 Gyámsági és gondnoksági ügyek. 415. és sebesülési pótlék megállapításánál nincsen tekintettel arra, hogy a katonai szolgálatképtelenséget maga után vonó sebesülés (sérülés, egészségrontás) előidézésében terhel-e — a sérültön kívül — valakit vétkesség vagy sem. A felperesnek az államot a hivatalos eljárásban levő közegeinek vétkes cselekményeiért terhelő kártérítési felelősségen alapuló követelése tehát az 1921: XXXII. t.-c. 3. és 23. §-a alapján érvényesíthető igénnyel azonos jogalapon nyugvó, vagyis közjogi jogviszonyból származó igénynek nem tekinthető, annak ellenére sem, hogy a kártokozó vétkes cselekmény bekövetkeztéire véletlenül a katonai szolgálat teljesítése adott alkalmat. A kifejtettek szerint a felperes kereseti követelése és a m. kir. honvédelmi miniszter 463.273/10—1934., illetőleg a 475.307/1934—4. számú határozatával elbírált igény tekintetében a vitás jog azonossága, vagyis végeredményben az ügyazonosság hiányzik. Ügyazonosság hiányában pedig az 1929: XV. t.-c. 3. §-ának az a rendelkezése, amely a közigazgatási hatóság kizárólagos hatáskörét s tehát a rendes bírói út igénybevételének kizárását tartalmazza, a felperesek kártérítési igényére nem alkalmazható. (1936. márc. 30. — 1935. Hb. 87.) Gyámságí és gondnoksági ügyek. 415. 1877: XX. t.-c. 30. §. a) p, — Gyámhatósági kirendelés folytán gondnoki ügyködben végzett munkával fölmerült ügyvédi munkadíj és költség megállapítása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Hb. Azt a kérdést, hogy a gyámhatóságilag kirendelt gondnok részére a gondnokoltja érdekében kifejtett és a saját hivatásához tartozó szolgálatok végzése fejében a szokásos gondnoki jutalmon felül jár-e s ha igen, milyen mérvű külön díjazás, a gyámügyről szóló 1877: XX. t.-c. 78. §-a anyagi jogi vonatkozásiban szabályozza ugyan és ez a szabályozás, — minthogy nem az ügyvédi rendtartás 61, §-a alapján teljesített megbízásról van szó, — az ügyvédgondnoknak az ügyvédi hivatása körében teljesíiett gondnoki szolgálataira is kétségtelenül kiterjed. De a kérdés hatásköri hovátartozását a törvény kifejezetten nem dönti el. Hasonló az eset a gyám és gondnok készkiadásai (költségei) tekintetében is, amelyeknek megtérítését az 1877: XX. t.-c. 77, §-a szintén kőtelezően előírja ugyan, anélkül azonban, hogy a megtérítési igény elbírálását kifejezetten a gyámhatóság hatáskörének tartaná fenn. A hatáskör szempontjából nem lehet döntőnek tekinteni a gyámsági törvény 140. §-ában foglalt rendelkezést, amely szerint a gyámok és gondnokok a sérelmesnek vélt gyámhatósági határozatok ellen a felsőbbfokú gyámhatósághoz fellebbezhetnek. Ennek a törvényi rendelkezésnek ugyanis önmagában nem a közigazgatási hatáskört általában megállapító, hanem azt csupán feltételező jelentősége van. Mégis a gyámhatósági kirendelés folytán gondnoki ügykörben végzett munkával fölmerült ügyvédi munkadíj és költség megállapításának gyámhatósági hatáskörbe tartozása következik egyrészt abból, hogy az idézett