Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Községi (megyei városi) ügyek 34. 35 lített valamely kizáró ok alá nem esik, ha életének 30. évét betöltötte. (1933. máj. 23. — 2410/1932. K. sz. — 1452. E. H. — Kod. 1934. évi 3. f. 83.) 34. 177.200/1924. B. M. sz. körrendelet 4. §. — E §. (3) bekezdésében foglalt rendelkezés nem értelmezhető olyképpen, hogy a községi pótadó 50 % -ánál semmi körülmények között sem lehet nagyobb. Kb. A panaszosok a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának elutasító határozatával szemben az 1927. évben terhükre előírt községi adók 50%-ot meghaladó részének törlését és a törvény ellenére követelt és beszedett többletnek javukra írását kérik a bíróságtól. Ezt a panaszkérelmüket arra alapítják, hogy törvény értelmében a pótadó a ház- és földadó 50%-át nem haladhatja.meg, már pedig a kivetett pótadó ezt a mértéket messze felülhaladta. A bíróság a panaszt alaptalannak találta s azt elutasította a következő okokból: A kis- és nagyközségek háztartása tárgyában kiadott 177.200/1924. B. M. számú körrendelet 4. §. (3) bekezdése értelmében a községi pótadó kivetési alapjául nemcsak a föld- és házadó, hanem a társulati adó és ezen adóról szóló 1922: XXIV. t.-c. 28. §-a szerint az igazgatósági stb. tagok javadalmazása után kivetett külön adó is szolgál. Igaz, hogy a felhívott körrendelet 4. §. (2) bekezdésének rendelkezése az, hogy a község legfeljebb 50%-ig terjedő pótadót vethet ki. Ez a rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy 50%-nál magasabb pótadó kivetésének helye egyáltalában ne volna. A községi pótadó mértékét ugyanis a közsiégi költségvetés kiadási tételeinek az a többletösszege határozza meg, amely a község rendes bevételi forrásai által fedezetet nem nyerhet, s a háztartási egyensúly felborítását s a községi közigazgatás megbénítását eredményezné, ha az 50%-os pótadón túl mutatkozó kiadási többlet fedezetéről magasabb pótadó kivetése útján, gondoskodás nem történhetnék. A panaszosok által felhívott törvényes rendelkezésnek gyakorlati jelentősége az, hogy az olyan községi költségvetést, amely szükségkép 50%-on túlmenő pótadó kivetését kívánja, — az arra különben illetékes vármegyei alispán jóvá nem hagyhatja, hanem köteles azt felülvizsgálat és jóváhagyás céljából a m. kir, belügyminiszterhez felterjeszteni, aki — a pénzügyminiszterrel egyetértőleg — határoz a költségvetés sorsa s így a pótadó mértéke felől is. A szóban lévő miniszteri rendelet szószerinti szövegének ilyen szükségés értelemszerű magyarázatát s az azon alapuló joggyakorlatot szentesítették az 1927: V. t.-c. 44. §. (1) bekezdésében felhívott 43. §. (1), (2) és (3) bekezdéseinek a rendelkezései, úgyhogy a panaszosok az 50%-ot meghaladó pótadóval történt megrovásuk jogtalanságát a 177.200/1924. B. M. számú körrendelet idézett rendelkezése alapján sikerrel nem vitathatják, annál kevésbbé, mert — miként azt a megtámadott határozat is leszögezte — a község vonatkozó költségvetését, tehát a pótadó mértékét is, a m. kir. belügy-