Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Államszolgálati ügyek 6. 15 ellátás folyóvátétele már egy olyan, újabb jogszabály hatálya idejére esik, amely a nyugdíjigényt szigorúbban szabályozza — nem zárhatja ki a korábbi szabály szerint kétségtelenül megszerzett igény érvényesülését. E részben a bíróságot az a megfontolás vezette, hogy az 1923: XXXII. t.-c. 17. §. (8) bekezdésének hatálya előtt nyugdíjigényt szerzett és nyugdíjat élvező azok az alkalmazottak, akik annak idején 9 even és 6 hónapon alul maradó effektív szolgálati idő alapján szerezték meg a nyugdíjjogosultságot, szintén nem fosztattak meg az 1923, évi július hótól kezdve nyugdíjuktól amiatt, hogy az ő szolgálati idejük az etlől fogva előírt szolgálati idő-minimumot el nem éri. Abból a körülményből ugyanis, hogy nyugdíj fenntartással távozott alkalmazottakra nézve az 1923: XXXII. t.-c, illetve a 6000/1923. M. E, számú rendelet semminő rendelkezést nem tartalmaz, nem lehet okszerűen azt a következtetést vonni, hogy a törvényhozás ezeket az alkalmazottakat szerzett joguktól hallgatólag meg akarta fosztani. Különben is törvényen alapuló közjogi jogosítványt csak kifejezett törvényes rendelkezés vonhat eT. Támogatja a bíróság emez álláspontjának helytálló voltát a törvényes felhatalmazás alapján kiadott 7000/1925. M. E. számú rendelet 99. pontjának (1) bekezdése is, amely a)-e) alpontok alatt felsorolja mindazokat a nyűgdíjasokat és hozzátartozókat, akiknek ellátása nem az idézett rendelettel megállapított, — hanem a korábbi, 5000/1924. M. E. számú rendelet szerinti, alacsonyabb illetmények alapján fog az 1925. évi július hó 1. után is folyósíttatni. Ebben a csoportban az ú. n. „régi" nyugdíjasokon felül — egyebek közt — az 1912: LXV. t.-c. 36. §-a alapján, ellátási igényük fenntartásával a szolgálatból az 1925. évi július hó 1 -ét megelőző időben kivált azok az alkalmazottak is fel vannak sorolva, akiknek az ellátásra való igényük (azaz, a fentiekhez képest az igény gyakorlati érvényesülése) 1925. június 30. napja után nyílik meg. Tehát a szóban levő kormányrendelet ezeket az alkalmazottakat — aminő a panaszos is — úgy tekinti, mint a „régi" nyugdíjasokat, amivel elismerni látszik azt, hogy ezeknek a nyugdíjjogosultságuk jogilag még a korábbi jogszabály hatálya alatt nyilt meg. Mindezekre való tekintettel a bíróság megítélése szerint a panaszosnak állandó nyugellátásra törvényes igénye van. Az ellátás folyósításának kezdő időpontjaként a bíróság az 1929. évi július hó 1. napját azért állapította meg, mert az 1912: LXV. t.-c. idézett 26. §-ának (2) bekezdése szerint az újból nem alkalmazott tisztviselő fenntartott nyugdíjának folyósítására az igény a nyugdíjat megállapító miniszteri határozat keltének napjával áll be. Az igazságügyminiszter pedig a panaszost a nyugdíj folyósítása iránt előterjesztett kérelmével — első ízben — 1929. évi június hó 21. napján kelt határozatával utasította el. Minthogy azonban az elutasítás a kifejtettek alapján, helytelen volt, ezt az időpontot kell úgy tekinteni, mintha a nyugellátás már akkor folyósíttatott volna, s ezért a követő hónap 1-étől kezdődőleg esedékes nyugdíjrészletekre a panaszosnak már igénye van. A lakáspénz első esedékessége pedi<í a miniszteri határozat keltét követő első lakáspénz-esedékesség: augusztus hó 1. időpontjában állt elő.