Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

14 Közigazgatási jog. pont) beállottak volna. A fenntartás biztosítása a miniszternek hozzájárulásával korlátozott diszkréciós joga. — A jelen esetben nem vitás, hogy az ellátás fenntartása szabályszerűen biztosíttatott. A szóban levő 36. §. (3) és (4) bekezdései szerint annak a legalább tíz évi beszámítható szolgálati idővel bíró volt alkalmazottnak, kinek ellátási igénye fenntartatott, igénye van a törvényszerű ellátásra, még pedig anélkül, hogy bármily rövid időre is újból alkalmaztatnék, abban az esetben, ha hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy tényleges szolgálatra nem képes. A törvény tehát a fenntartott nyugdíjigény érvényesíthetését, újabb szolgálatbalépés nélkül, a tíz évi beszámítható szolgálati idő-minimumhoz köti. A tíz ,,beszámítható" szolgálati év mindenesetre meghaladta az 1912: LXV. t.-c. 31. §-ának hatálya idején a nyugdíjigény szempontjából minimumként megállapított négy évi, hat havi és egy napi „valóságos" szolgálati időt: tehát az 1923. évi július hó 1-ét megelőző időben nem is merülhetett fel olyan eset, hogy az alkalmazottnak a tíz évi beszámítható ideje mellett nem volt meg a nyugdíjra igénytadó legkisebb szolgálati ideje. Az 1912: LXV. t.-cikknek már hivatkozott 26. §-a (2) bekezdése akkép rendelkezik, hogy az ellátási igény fenntartásával elbocsátott és újból nem alkalmazott tisztviselőt megillető nyugdíjnak a folyósítására az igény a nyugdíjat megállapító miniszteri határozat keltének napjával áll be. Ez a rendelkezés tehát csupán a nyugdíj folyósításának időpontját határozza meg, az általános szabálytól eltérő eme különleges esetre és cs ak azt jelenti, hogy az ilyen alkalmazottnak nincs igénye arra, hogy visszamenőleg megkapja a nyugdíját, hanem az csak a miniszter intézkedése időpontjától kezdve jár. Ez tehát csupán az igény pénztári technikai érvényesülésének, nem pedig az igény jogi értelemben vett megnyílta időpontjának szabályozása. A bíróság megítélése szerint tehát a 26. §-nak most ismertetett rendelkezése nem állja útját annak a megállapításnak, hogy az ellátási igényjogosultság már korábban is fennállhal, mielőtt az gyakorlatilag, a nyugdíjrészletek folyóvátétele alakjában érvényesül. A jelen esetben nem vitás, hogy a panaszosnak abban az időpontban, amelyben tényleges szolgálati viszonya megszűnt, a nyugdíjra igénytadó legkisebb szolgálati ideje, az akkori jogszabály értelmében megvolt, amit különben az is bizonyít, hogy nyugdíjigénye fenntartatott, mert ha nem volt volna nyugdíjigénye, az fenntartható sem lett volna. Eltekintve már most attól, hogy a panaszosnak a miniszter által nem kifogásolt előadása szerint a nyugdíjigény gyakorlati érvényesítésének: az ellátás folyósításának a törvény 31. §. (1) bekezdése) c) pontjában előírt feltétele: a szolgálatképtelenség esete is fennállott (bár formailag akkor nem igazoltatott, de a betegség címén történt hosszabb szabadságolás tényével is valószínűsítve van), — az a körülmény, hogy a már megszerzett és a szolgálatból a régi jogszabály hatálya alatt történt kiválással már akkor jogilag megnyílt s csak technikailag nem érvényesített nyugdíjigény technikai érvényesülése: az