Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Államszolgálati ügyek 6. 13 „beszámítható" szolgálati időt ír elő. A „beszámítható" szolgálati idö egyrészét a beszámításra alkalmas állásokon eltelt idö, másrészt — a törvény 20. §-a értelmében — a félévet meghaladó évtöredék kedvezményesn, egész évnek történő számítása. Egyéb kedvezményes számításnak azonban a nyugdíjra igénytadó legkisebb szolgálati idő számításánál nincs helye. így a törvény 11. §-a szerinti, a panaszos által említett kedvezményes számításnak sem, amelynek e §. utolsó bekezdése kifejezett rendelkezéséhez képest, csak abban az esetben van helye, ha az alkalmazott már igényt szerzett állandó ellátásra. A panaszos szolgálati ideje a nyugdíjra való igényjogosultság (a legkisebb szolgálati idő) szempontjából tehát a szolgálat megkezdésétől (1913. évi december hó 1-től) a szabadságon töltött időből a törvény 13. §. (2) bekezdése szerint beszámítható egy év leteltéig, azaz 1923. január hó 28. napjáig veendő számításba, amely effektive 9 évet, 1 hónapot és 28 napot tesz ki, 9 itt a 20. §. szerinti csonka évhányad kedvezménye sem érvényesül. Egyébként az 1923: XXXII. t.-c. 17. §-ának (8) bekezdése, s az ezzel a törvénnyel utólag elnyert felhatalmazáson nyugvó 6000 1923. M. E. számú rendeletnek a megtámadott miniszteri határozatban is hivatkozott II. fejezet 15. pontja az 1912: LXV. t.-c. 31. §. (1) bekezdését — 1923. évi július hó 1-i hatállyal — módosította, amennyiben az „öt évi beszámítható" szolgálat helyett a „kilenc évet és hat hónapot meghaladó" beszámítható szolgálati idő állapíttatott meg a nyugdíjra igényt adó szolgálat legalacsonyabb ideje gyanánt. Itt a „beszámítható" már csak a „beszámításra alkalmas valóságos" szolgálati idö meghatározására szolgál, amennyiben a csonka év kedvezménye (1912: LXV. t.-c. 20. §.) itt már nem érvényesül. Ennyi szolgálati ideje pedig a panaszosnak nincs — Viszoní az 1912: LXV. t.-c. 36. §-ában értett „beszámítható" szolgálati ideje, vagyis beszámításra alkalmas 9 évi, 1 havi és 28 napi effektív szolgálata, az 1912: LXV. t-.c. 11. §-a szerinti kedvezményes számítással, még a hadiévek nélkül is meghaladja a tíz évet. III. A panaszos nyugdíjra való igénye vitás kérdésének elbírálásánál a döntő kérdés az, hogy a panaszosra nézve a nyugdíjra igénytadó legkisebb szolgálati idő megállapításánál az idevonatkozólag a "panaszosnak a tényleges szolgálata kötelékéből történt megválásakor —, vagy pedig a nyugdíj folyósítása iránti kérelmének előterjesztésekor, — illetőleg a nyugdíj megállapítása, vagy megtagadása tárgyában történt miniszteri döntés meghozatalakor fennállott törvényes rendelkezéseket kell-e alkalmazni. E részben az 1912: LXV. t.-c. 12. §-ában, illetve 26. §-ának (1) bekezdésében a nyugdíjigény megnyíltának időpontja tekintetében foglalt általános szabályok helyeit a nyugdíjnak fenntartása esetén való igénylésére vonatkozó törvényes rendelkezéseket kell alkalmazni. Az idézett törvénycikk 36. §-a rendelkezik a nyugdíjigény fenntartásának feltételeiről, eseteiről s a fenntartott ellátási igény érvényesítéséről. Eszerint a nyugdíjigény fenntartásának akkor lehet helye, ha az alkalmazott a tényleges szolgálat kötelékéből saját elhatározásából, anélkül, válik meg, hogy rá nézve a nyugalomba helyezés előfeltételei (31. §. a)-c)