Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)
12 Közigazgatási jog. Kb. I. A panaszos bírósági szolgálatát 1913. évi december hó 1. napjával kezdte meg; 1914. évi július hó 28-án hadbavonult, 1916. évi július hóban orosz hadifogságba esett, ahonnan az 1921. évben visszatérve, ez év november hó 10-én leszerelt és 1921. évi december hó 5-én bírósági működését újból megkezdte. — Az 1922. évi január hó 29. napjától — egészségének helyreállítása céljából — egy évre terjedő, illetmények élvezete nélkül szabadságot kapott. Minthogy egészségi állapota ez alatt nem állott helyre, 1922. évi december hó 7. napján beadott kérvényével a szolgálat kötelékéből való felmentését s egyúttal az 1912: LXV. t.-c. 36. §-a alapján nyugdíjigényének fenntartását kérte. Közölte, hogy nyugdíjazásának az 1912: LXV. t.-c. 31. §. (3) bekezdése a) pontjában megjelölt előfeltételét: a tartós szolgálatképtelenséget igazolni tudja; mégis tekintettel akkori vagyoni viszonyaira, nyugellátását akkor nem kérte, hanem arra való igényének fenntartását kérte arra az esetre, ha kedvezőtlenebb anyagi viszonyok közé kerülne és szolgálatképtelensége még mindig fennállana. A panaszos nyugdíjigényének fenntartásához a m. kir. pénzügyminiszter 1923. évi május havában hozzájárulván, a panaszos a tényleges szolgálat kötelékéből — ezzel a fenntartással — ugyanennek a hónapnak végével kivált. 1929. évi május havában a panaszos — aki ekkor már, állítása szerint, kedvezőtlenebb anyagi helyzetbe jutott, — hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolva szolgálatra való képtelenségét, nyugellátásának az idézett törvénycikk 36. §-a alapján való folyósítását kérte, de kérelmével a m. kir. igazságügyminiszter 1929. évi június hó 21. napján 6580/1929. I. M. szám alatt kelt határozatával a panaszost elutasította. Utóbb azonban, a panaszos kegyelmi kérvényének érdemi tárgyalása előtt, az igazságügyminiszter a m. kir. pénzügyminiszternek hozzájárulását kérte ahhoz, hogy a panaszos nyugellátásra támasztott igénye elismertessék. A pénzügyminiszter — 31.150/ 1930. számú átiratával — hozzájárulását megtagadta, mire az igazságügyminiszter a panaszost nyugellátás utalványozása iránt előterjesztett kérelmével elutasította, a 6000/1923. M. E. számú rendelet II. fejezetének 15. pontjára való utalással és annak megállapítása folytán, hogy a panaszosnak nincs tíz évi beszámítható szolgálati ideje. Ez ellen a határozat ellen irányul a panasz, amelyet a panaszos főképen arra alapít, hogy szolgálati ideje — az illetmény nélküli szabadságon töltött időből egy év számításával — tényleg (effektíve) 9 évet, 1 hónapot és 29 napot tesz ugyan csak ki, ámde ez a szolgálati idő, minthogy ő egyetemi képzettséghez kötött állást, ily képzettség birtokában töltött be, az idézett törvénycikk 11. §-a értelmében kedvezményesen — minden betöltött 7 havi szolgálat 8 hónapnak — számítandó s így a beszámítható szolgálati ideje a 10 évet meghaladván, neki még a miniszter által hivatkozott jogszabály szerint is igénye van nyugellátásra. Kéri nyugellátásának a szolgálatképtelensége igazolását követő hónap, azaz 1929, évi június hó 1. napjától kezdve leendő folyósítását. II. A nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idő megállapítása tekintetében az 1912: LXV. t.-c. 31. §. (1) bekezdése rendelkezik, amely őt éri
