Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Törvényhatósági önkormányzat védelme 2. 9 sőbb megerősítést rendel, csak a kieszközölt miniszteri jóváhagyás után hajtható végre, ámde ugyanennek a törvénynek 9. §-a is — fontos közérdekből vagy közveszély elhárítása céljából — lehetővé tette a határozat azonnali foganatosítását. A közgyűlés szerint tehát a belügyminiszternek a közgyűlési határozat szóban levő részének megsemmisítésére nem volt joga. II. Azt maga a panaszos is elismeri, hogy a belügyminiszter megtámadott határozatával részben megsemmisített törvényhatósági bizottsági közgyűlési határozat, tárgyánál fogva, minthogy egyrészt ingatlan vagyonszerzésre, másrészt kölcsönvételre vonatkozik, az 1886: XXI. t.-c. 5. §-a értelmében kormányhatósági jóváhagyásra szorult. A most felhívott §. szerint azok a törvényhatosági határozatok, amelyekre nézve a törvény felsőbb megerősítést rendel, csak a kieszközölt miniszteri jóváhagyás után hajthatók végre. Ez a törvényhely — attól az esettől eltekintve, mikor a miniszter a jóváhagyást kérő felterjesztéstől számított 40 napon belül egyáltalán nem nyilatkozik — az általános szabály alól kivételt nem tesz. De nem tekinthető ily kivételnek az id. t.-c. 9. §-ában foglalt, s a panaszos által felhívott az a rendelkezés sem, amely a közigazgatási határozatoknak — a panaszos által említett okokból (közérdekből, vagy közveszély elhárítása érdekében) — kivételesen birtokon kívül való fellebbezését tárgyalja. Ez a §, a vele szervesen összefüggő 8. §-sal együtt, a közigazgatási határozatok ellen magánfelek részéről igénybevehető fellebbezési jog gyakorlásának módozatait szabályozza, megállapítván — egyebek közt — azt is, hogy mely estekben hajtható végre a fellebbezéssel megtámadott határozat ennek jogerőre emelkedése előtt is. Ez a rendelkezés tehát csakis a jogvitás (kontenciózus) ügyekre vonatkozik, ellenben nem terjeszthető ki a kormányhatósági jóváhagyást igénylő határozatokra, amelyekre az 5. §, fent ismertetett rendelkezései vonatkoznak. Ugyanez áll a panaszos által felhívott 1929: XXX. t.-c. 56. §-ára is, amely — miként annak címe is kifejezésre juttatja — szintén a jogorvoslatok halasztó hatálya tárgyában rendelkezik. Tehát az e §-ban felsorolt esetekben is kizárólag olyan hatósági határozatok azonnali végrehajthatósága van lehetővé téve, amelyek jogorvoslattal vannak megtámadva; és ez a törvényhely sem értelmezhető olykép, mintha az a kormányhatósági jóváhagyást igénylő határozatokra is kiterjedne, amelyekre vonatkozóan az 1886: XXI. t.-c. 5. §-ában foglalt rendelkezéséket az 1929: XXX. t.-c. nem érinti, amint azt egyébként az 1929: XXX. t.-c. idevágó, jogorvoslati rendelkezéseinek végrehajtása tárgyában 41/1930. B. M. eln. szám alatt kibocsátott belügyminiszteri körrendelet (40) bekezdése kifejezetten ki is emeli. Minthogy nincs oly törvényes rendelkezés, amely akár fontos közérdekből, akár helyrehozhatatlan kár elhárítása céljából (amely szempontok a jelen esetben figyelembe jöhetnek) a kormányhatósági jóváhagyást igénylő törvényhatósági bizottsági határozatoknak a jóváhagyás bekövetkezte előtt való végrehajtását lehetővé tenné: nem sértett törvényt a panaszlott m. kir. belügyminiszter azáltal, hogy megsemmisítette a törvényhatósági bizottság szóban levő, s az ő jóváhagyását igénylő határozatának azt a részét, amely a határozatnak azonnali végrehajthatóságát mondotta ki.