Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

4 Alkotmányjog. hat a közigazgatási bírósághoz; — a biztosítótársaságok állami felügyeletéről szóló 1923: VIII. t.-c. 4. és 6. §. szerint a biztosító vállalatnak működéstől eltiltása, illetőleg az engedély megtagadása miati a felügyelő hatóság határozata ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye, de már ugyanennek a törvénynek 8. §-a értelmében a vállalat a felszámolás kérdésében a felügyelő hatóság határozata ellen a közigazgatási bíróságnál panaszt emeíhet. Az 1929: XVI. t.-c. (a gyógyfürdő-törvény) 18. és 53. §-a szerint a népjóléti és munkaügyi miniszter határozata ellen a közigazgatási bíróságnál panaszt lehet emelni. Más törvényekben viszont a panaszjogról szóló rendelkezés akkép van szövegezve, hogy az ott megjelölt kérdésekben „közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye" (pl. 1912: XXXV. t.-c. 18. 1912: LXV. t.-c. 120. §., 1927: VI. t.-c. 1. §.). Mindezeknek a nyelvtanilag eltérő, de lényegileg azonos rendelkezéseknek a helyes értelmük az, hogy ezek a rendelkezések csupán azt jelölik meg, hogy milyen kérdésekben, melyik hatóság határozata ellen és esetleg azt is: kinek van közigazgatási bírósági panaszjoga. De a sok eltérő szövegezésű törvényhely egyikének sem adható — a törvényhozó szándékától nyilván távolálló — oly értelmezés, mintha az azokban foglalt esetekben a közigazgatási bírósági panasz nem az általános szabály szerinti helyen, hanem különlegesen, közvetlenül a közigazgatási bíróságnál volna benyújtandó. Ezt az utóbbi értelmezést ugyanis a gyakorlati és így az észszerűségt szempont sem támogatná, mert a bíróság — amely az 1896: XXVI. t.-c. 100. §-ának tételes rendelkezése —, de általános érvényű perjogi alapelv alap* ján is, a megtámadott határozatot hozott s a közigazgatási bírósági eljárásban perbeli féllé való bepanaszolt hatóság védekezésének meghallgatása nélkül a panasz tárgyában nem is dönthet — a netalán közvetlenül hozzá beküldött panaszt kénytelen volna nyilatkozás, illetőleg felvilágosító jelentés-tétel végett az eljárt hatóságnak kiadni, ami iratváltás-többletet és időveszteséget okoz és így észszerütlen. Ez pedig a törvényhozó szándéka nem lehetett. Az 1926: XXII. t.-c.-ben a felsőházi tagválasztás kérdésében a közigazgatási bírósági panaszjogról szóló rendelkezés szövegezése tehát nem indokolja azt az értelmezést, hogy a közhatóságok által megejtett felsőházi tagválasztások ellen emelt panaszok is közvetlenül a közigazgatási bírósághoz nyújtandók be. Igaz ugyan, hogy az országgyűlési képviselőválasztásról szóló 1925: XXVI. t.-c. 106. §-a a panaszemelés tekintetében szószerint egyezően rendelkezik a felsőházi törvény 38. §-ával és nem kétséges, hogy a képviselőválasztások elleni panaszok törvényes beadási helye maga a közigazgatási bíróság. Itt azonban a közigazgatási bíróság szervezeti törvényének rendelkezéseit a képviselők választásáról szóló törvénynek 106. és következő §-aiban foglalt különleges eljárási szabályok háttérbe szorítják, míg ezzel szemben a felsőházi törvény szóban levő 38. §-a a közigazgatási bírósági szervezeti törvény eljárási szabályainak alkalmazását kifejezetten elrendeli. Továbbá az országgyűlési képviselőket nem hatósági szerv, hanem a választóközönség választja; itt tehát a választás nem jelentkezik hatósági szerv