Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Szemérem elleni bűncselekmények. (Btk. 232. §.). Gyilkosság. (Btk. 278. §.) 383.-385. 155 tett új bizonyíték felvétele megtagadása miatt a Bp. 384. §. 9. pontja alapján bejelentett része nem alapos, mert az új bizonyítékok felvételét a kir. ítélőtábla az általa felhozott okokból a Bp. 393, §. harmadik bekezdése 1. pontja alapján helyesen és így a törvénynek a védelem .szempontjából lényeges rendelkezése vagy elve megsértése nélkül tagadta meg. Az alsóbbfokú bíróságok — a kir. ítélőtábla által elfogadott kir. törvényszéki ítélet indokolása szerint azért nem minősítették az erőszakos nemi közösülést a Btk. 235. §. 2. pontja szerint is, mert a sértett kisleány gondozását édesanyja vallomása szerint is M. I. vállalta, vádlott csak kifogást nem emelt ez ellen. A felülvizsgálatnál irányadó tényállás szerint azonban igaz, hogy a sértett kisleány édesanyja M. I.-hoz adta ihaví 20 pengőért teljes ellátásra kisleányát, de tény az is, hogy M. I. 5 év óta közös háztartásban élt vádlottal. Ezek szerint pedig az alsóbbfokú bíróságok jogi álláspontja téves. Ugyanis az által, hogy M. I. a 9 éves P. K. sértett teljes ellátását elvállalta, P. K. gondozása és felügyelete is kötelességéhez tartozott, minthogy pedig M. I. közös háztartásban élt vádlottal, e közös háztartás tagja lett P. K. sértett is, amiből a törvény célzatának és helyes értelmének megfelelő magyarázat szerint következik, hogy a közös háztartásba vádlott beleegyezésével bevett sértett nemcsak a M. I., hanem a vádlottnak felügyeletére is volt bízva, a vádlott felügyelete sértettre is kiterjedt. Ezek szerint a m. kir. Kúria úgy találta, hogy a vádlott e cselekményét a Btk. 235. §. 2. pontja szerint is kell minősíteni. Ezért a koronaügyész alapos semmiségi panasza folytán az akóbbfokú bíróságok ítéletének az erőszakos nemi közösülés bűncselekménye minősítését tárgyazó részét megsemmisítette és a törvénynek megfelelő ítéletet hozott. Vádlott büntetése kiszabásánál a m. kir. Kúria a bűnösség fokára befolyással bíró enyhítő körülménynek tekintette, hogy sértett maga ment a vádlotthoz annak ágyába aludni és ez a körülmény a javakorbeli vádlottat akaratán kívül nemi izgalomba hozhatta, ellenben súlyosbító büntetett előélete. Ezek egybevetése mellett és a változott minősítés ifolytán a Btk. 92. §. alkalmazásával vádlott büntetését bűnössége fokával arányban állóan szabta ki. E helyütt a büntetés más alapon újból szabatván ki, ezért a vádlott és védő semmiségi panaszának idevonatkozó része tárgytalan. (1934. okt. 16. — B II. 2221/1934.) Az ember élete elleni büntettek és vétségek. (Btk. 278—292. §.) 385. Btk. 278, §. — A minden lelki izgalomtól tökéletesen mentes hidegvérrel való véghezvitel az ölési szándék előre megfontolt voltának nem szükséges kelléke, mert az emberi lélek bizonyos fokú nyugtalansága, mint belső izgalom, minden ölési cselekmény véghezvitelének természetes velejárója. K. A védelem jogi álláspontja szerint a vádlott terhére a gyilkosság, bűntette azért nem állapítható meg, mert a vádlott mint üldözött szökevény,