Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)
156 Büntetőjog. xiem volt olyan lelki állapotban, mely számára az ölési szándék nyugodt és zavartalan kialakulását és e szándékának hasonló körülmények között való végrehajtását lehetővé tette volna s mert másfelöl nem állapítható meg az sem, hogy a szorongatottságnak ebben a helyzetében mikor keletkezett vádlottban az ölés gondolata s megszakítás nélkül élt-e az benne a kivitel pillanatáig. A kir. Kúria a védelemnek ezt a nézetét nem osztja. Az irányadó tények szerint a vádlott már napokkal a vádbeli eset előtt több ízben hangoztatta, hogy amennyiben a csendőrök őt el akarják fogni, nem adja meg magát, hanem forgópisztolyával Jog védekezni s ha kell, egypár csendőrt le is fog lőni. Vádlott e nyilatkozatainak komolyságát árulja el •az a körülmény, hogy ugyanakkor, amikor e kijelentéseket tette, nála volt töltött pisztolya is, melyet azóta, hogy a fogházból megszökött, állandóan magával hordott. Nyilatkozatai a szökését követő ötödik héten (júl. 20—24.), vagyis akkor hangzottak el, amikor a már huzamosabb idő óta tartó bujkálása alatt, bőséges alkalma volt az eshetőségeket áttekinteni, megfontolni és arra a jobb belátásra jutni, hogy a törvény akaratával és a hatóságok törvényes rendelkezéseivel való szembehelyezkedése teljesen céltalan, viszont másfelől módjában állott ugyanez alatt az idő alatt mérlegelni és felismerni azt is, mit jelent és milyen következményekkel járhat, ha szabadságát megvédendő, nem retten vissza az elfogatására kirendelt csendőrök életének kioltásától sem. Nyilatkozatai minden kétséget kizáró módon igazolják, hogy 1933. évi 'július 20. óta, amikor Cs. F. és B. L-né előtt ismert kijelentését megtette, már megfogamzott benne az ölés gondolata; hogy azontúl is állandóan és szilárdul kitartott amellett és nem ingott meg — az irányadó tények szeTÍnt — akkor sem, amikor a vádbéli időpontban kenyértörésre került a dolog és vádlottnak az önkéntes megadás, vagy a csendőrökkel való fegyveres szembeszállás között kellett választania. Hiába igyekeztek őt ismerősei úgy az esetet megelőző napokban, mint közvetlenül a tett végrehajtása előtt a végzetes lépéstől visszatartani, mindannyiszor hajthatatlan maradt. Ily körülmények között, habár, a csendőrjárőr meglepetésszerű megjelenése a vádlottban bizonyos fokú izgalmat kiválthatott, nem férhet kétség ahhoz, hogy a vádlott a csendőrökre a lövéseket előre megfontolt elhatározás alapján tette. Nem zárja ki adott esetben az előre megfontolás magállapítását a jelzett izgalmi állapot sem, mert a minden lelki izgalomtól tökéletesen mentes hidegvérrel való véghezvitel az ölési szándék előre megfontolt voltának nem •szükséges kelléke, lévén az emberi lélek bizonyos fokú nyugtalansága, mint belső izgalom, minden ily fajtájú bűncselekmény véghezvitelének természetes velejárója. De nincs kizárva az előre megfontoltság a hirtelen elhatározás esetében sem, ha — miként az a jelen esetben is történt — a tettes számított és lelkészült az ily eshetőleges, azonnal való elhatározásra. (1934. május 16. — B. II. 783/1934.)