Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Felsőházi tagválasztás. 1. 3 vényhatósági bizottságának közgyűlése ejtette meg; maga a választás aktusa és annak eredménye közgyűlési határozatban foglaltan jelentkezik. Itt tehát egyetlen fokon hozott közhatósági határozat alakjában jelentkező hatósági ténykedés ellen irányuló panaszról van szó. Következésképen — a fentiekhez képest — az általános szabály értelmében a panaszbeadás törvényes helye: a megtámadott határozatot hozott székesfővárosi törvényhatósági bizottság, illetve a székesfőváros közönsége képviseletében a polgármester (1930: XVIII. t.-c. 48. §. (2) bek. a) pontja), — feltéve, hogy az 1926: XXII. t.-c, mint különleges jogszabály ennek az általános szabálynak alkalmazását ki nem zárja. Azt kell tehát vizsgálni, vájjon a most felhívott törvénynek a felsőházi tagválasztás elleni panasz emeléséről rendelkező, fentebb idézett 38. §-a nem tartalmaz-e oly intézkedést, amelynek értelmében — a fent közölt általános szabálytól eltérően ezek a panaszok kizárólag közvetlenül a közigazgatási bíróságnál adandók be. Erre nézve sem a felsőházi törvényjavaslat indokolása, sem annak nemzetgyűlési (bizottsági, plenáris) tárgyalása semminő támpontot nem nyújt. A bíróság tehát a 38. §-ban a panaszbeadás helyére vonatkozóan foglalt rendelkezés értelmezése tekintetében egyedül a nyelvtani, az összehasonlító és az okszerű magyarázat erdményére támaszkodhatik. Az idézett törvényszöveg, annak nyelvtani értelmét tekintve, legfeljebb arra enged következtetést, hogy a panaszt közvetlenül a közigazgatási bíróságnál is be lehet nyújtani, de semmiesetre sem értelmezhető olykép, hegy a törvény a panaszbeadás helyére megállapított általános szabály aiól ai; e tárgyú panaszokat el akarná vonni. A mondat hangsúlya ugyanis a panaszemelésre jogosultaknak meghatározásán és a jogorvoslat elbírálására hivatott bírói fórum: a közigazgatási bíróság megjelölésén van. A mondat nyelvtani értelme lényegileg az, hogy e választások ellen jogorvoslatnak, még pedig közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye. Az a szövegezés, hogy a meghatározott érdekeltek a választást „panasszal támadhatják meg a közigazgatási bíróságnál", tehát csupán a közigazgatási bírósági panaszjogot állapítja meg, de nem egyúttal a panasz beadásának helyét is. Erre már a szóban levő §. (3) bekezdésének az a rendelkezése vonatkozik, amely szerint ,,a közigazgatási bírósági eljárásra az 1896: XXVI. t.-c. szabályai az irányadók". Vagyis: a fentközölt általános szabály. Ennek az értelmezésnek a helyességét megerősíti a felsőházi tagválasztás elleni közigazgatású bírósági panaszjogra vonatkozó szóban lévő törvényhely szövegének a közigazgatási bíróság hatáskörét érintő más törvényekben foglalt idevágó rendelkezések szövegével való egybevetése. így pl. a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvények (1898: XIV. t.-c. 9. §., 1909: XIII. t.-c. 5. §., 1913: XXXVIII. t.-c. 6 §.) szerint a panaszra jogosult (egyházi hatóság, lelkész) a megjelölt tárgyú vallás- és közoktatásügyi miniszteri határozat ellen panasszal (panaszjoggal [!]) élhet a közigazgatási bíróságnál; — az 1914: XIV. t.-c. — a sajtótörvény — 19. §-a czerint a belügyminiszter határozata ellen az időszaki lap kiadója panasszal fordul1*