Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

138 Hatásköri Bíróság határozatai. között — a hatósági nyilvántartás céljára szolgáló bejelentésen kívül történt. A családi és utónevek hamis bejelentése esetében épenúgy a hatóság félre­vezetését célozza büntetni a törvény, mint a családi és utónévnek a hatóság előtt történt hamis bemondása esetén. Valamint tehát az utóbbi eset nem minősül anyakönyvi kihágásnak, hanem a hatóság elleni kihágásnak (Kbtk. 43. §.), épenúgy nem minősül anyakönyvi kihágásnak, hanem bejelentési kihágásnak a hamis néven történt bejelentés. Egyébiránt a későbbi 1894. évi XXXIII. t.-c. sem a bejelentési, sem pedig a hatóság elleni kihágást, mely kihágások különben is lényegükben az anyakönyvi kihágástól eltérő különleges jogi érdekeket védenek, semmi­féle rendelkezéssel nem helyezte hatályon kívül. A feljelentett cselekmény nem tekinthető a Kbtk. 72. §-ában megha­tározott közbiztonság elleni kihágásnak sem, mert ez a szakasz csak azokra nyerhet alkalmazást, akik, mint szállóvendégek, szállodában vagy ven­déglőkben felhívás ellenére nem írják be avagy hamisán írják be nevüket, állásukat vagy lakóhelyüket az idegenek nyilvántartására hatóságilag rendelt vendégkönyvbe vagy jegyzékbe. Már pedig a terhelt nem mint szállodában vagy vendéglőben szállóvendég, hanem mint magánlakás bérlője tette a kihágási büntető eljárás alapjául szolgáló hamis bejelentést. (1935. febr. 11. — 1934. Hb. 16.) 368. 1894: XII. t.-c. 108. §. — A mezőrendőri kihágásból származó kártérítés megállapítása minden olyan esetben a köz­igazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik, valahányszor a rend­őri büntető bíróság a követelés alapjául szolgáló kihágás miatt előtte folyamatba tett eljárás befejeztével érdemleges határoza­tot hoz. Ilyen esetekben tehát a kártérítési követelést a mező­rendőri kihágási ügytől elválasztani és a rendes bíróság elé utalni nem lehet. Hb. A rendőri büntető eljárás egységes szabályozása tárgyában az 1901: XX. t.-c. 22. §-ában adott felhatalmazás alapján kibocsátott 65.000' 1909. B. M. sz. rendelet 43. §-ának harmadik bekezdése értelmében a rendőri büntető bíróság a sértettet a kihágásból eredő kártérítési követelésével pol­gári perútra utasíthatja ugyan bizonyos esetekben, jelesül: ha a kártérítési követelés tisztázása bővebb bizonyítást tenne szükségessé, vagy a rendőri büntető eljárás más okból jelentékenyen késleltetné. Ámde ugyané rendelet 43. §-ának negyedik bekezdése az említett általános szabállyal szemben mint­egy kivételképen érintetlenül hagyja azokat az eseteket, amelyékben egyes törvények a kihágással kapcsolatos kártérítési és egyéb követeléseknek a ki­hágási üggyel együttes tárgyalását és eldöntését rendelik. Már pedig épen ilyen kivételes természetű rendelkezést tartalmaz a mezőrendőri kihágásból eredő kártérítési igények tekintetében az 1894: XII. t.-c. 108. §-a, amidőn kimondja, hogy a büntetessél egyidejűleg a hatóság a költségek és a kártérítés érdemében is határoz. A mezőrendőri törvénynek imént idézett rendelkezését helyesen csak úgy lehet értelmezni, hogy a mezőrendőri kihágásból származó kártérítés

Next

/
Thumbnails
Contents