Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

118 Hatásköri Bíróság határozatai. tulajdonítani, mint azt, hogy az említett rendelet az országos és kerületi munkásbiztosító pénztárak alkalmazottainak, valamint hozzátartozóiknak ellátási igénye tekintetében felmerült jogvitákat a rendes bíróságok hatásköréből kizárta. Az Országos Munkásbiztosító Pénztár alkalmazottainak nyugdíjintézete, amelytől a felperes néhai férje nyugdíját húzta, időközben az 1927: XXI. t.-c. 225. §-a értelmében felszámolt. A felszámolás eredményeként jelentkező vagyont őt illető részében az Országos Munkásbiztosító Intézet illetőleg az Országos Társadalombiztosító Intézet (1928: XL. t.-c, 101. §.) kapta, amely ennek fejében saját terhére vette át az Országos Munkásbiztosító Pénztár nyugdíjasait, köztük tehát a felperes férjét is, minthogy ő a kerületi munkásbiztosító pénztár alkalmazásában teljesített tényleges szolgálat alapján jutott nyugállományba. Az 1928: XL. t.-c. 179. §-a, amely az 1927: XXI. t.-c. 225. §-a harmadik bekezdésének helyébe lépett, úgy rendelkezett, hogy az Országos Munkásbiztosító Pénztár alkalmazottai nyugdíjintézetének szabályzatát az ellátás feltételei és mértéke tekintetében továbbra is alkalmazni kell azokban az esetekben, amelyekben a nyugellátás jogcíme kizárólag az 1928. évi január hó 1. előtt teljesített pénztári szolgálat. Ennek folytán a volt Országos Munkásbiztosító Pénztár nyugdíjasainak ellátására, akiknél a nyugellátás jogcíme — mint a felperes férjénél is — kizárólag az 1928. évi január hó 1. előtt teljesített pénztári szolgálat volt, az 1928: XL. t.-c. életbelépése, vagyis 1929. évi január hó 1. után is az ellátás feltételei és mérve szempontjából a pénztári nyugdíjintézeti szabályzat és így tehát egyszersmind az azt kiegészítő, fent felhívott 132.500/1925. N. M. M. sz. rendelet maradt irányadó azzal az eltéréssel, hogy a rendeletben említett pénztár helyébe mint jogutód: az Országos Társadalombiztosító Intézet, a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter helyébe pedig idővel a belügyminiszter lépett. A 132.500/1925. N. M. M. sz. rendelet 73. §-a értelmében az Országos Munkásbiztosító Pénztár tartozott alapszabályait az említett rendelettel összhangba hozni alapszabályfüggelék kibocsátásával. Hogy az ellátás megállapítása tárgyában való döntést a törvényhozás úgy a volt pénztári alkalmazottra magára, mint annak özvegyére nézve egyaránt továbbra is a közigazgatási hatóság hatáskörének kívánta fenntartani, az kitűnik abból a körülményből is, hogy az 1928: XL. t.-c. 179. §-a a volt m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszternek ismételten felhatalmazást adott a pénztári nyugdíjasok, valamint özvegyeik és árváik nyugdíjigényének az eddig érvényben volt szabályok alapelveinek szem előtt tartásával rendeleti szabályozására. Az anyagi jog szabályozására adott felhatalmazás pedig rendszerint magában foglalja az anyagi jog alkalmazása körül eljárni hivatott hatóságok meghatározásának a jogát ís. Az 1869: IV. t.-c. L §-ában foglalt alkotmányjogi alapelvből folyó általános hatásköri szabály, hogy a törvényes jogszabállyal közigazgatási útra utalt vitás ügyekben a rendes bíróság — kifejezett eltérő törvényes rendelkezés hiányában — sem a közigazgatási hatóság eljárását megelőzően, sem azt követően el nem járhat.