Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Egyéb ügyek 59—60. H5 sági albizottság ahelyett, hogy az átruházáshoz való hozzájárulás megadása vagy megtagadása kérdésében határozatot hozott volna, a földhözjuttatottnak a juttatott ingatlan elidegenítésére irányuló akaratnyilvánítását az ingatlanról való lemondásnak és az ingatlan elhagyásának tekintette és a községi elöljáróságot arra utasította, hogy más jogosult é.rdemes jelentkező részére való juttatásra tegyen javaslatot. A fent előadottakra való tekintettel az Igazságügyminiszter úrral és a Belügyminiszter úrral egyetértően indokoltnak látom a gazdasági albizottság figyelmét felhívni arra, hogy a földbirtokrendezés során juttatott ingatlant az 1920 XXXVI. t.-c. 76. §-a 2. bekezdésének, illetőleg az 1931: XXXV. t.-c. 1. §-ának rendelkezéséhez képest, a gazdasági albizottság hozzájárulásával, a juttatott elidegenítheti. Az elidegenítő ügylet azonban érvénytelen, h.i a gazdasági albizottság ahhoz nem járul hozzá s az ilyen érvénytelen ügylethez nem fűződik olyan joghatás, amelynek alapján az ingatlant a juttatóitól el lehetne venni. Abban az esetben, ha az elidegenítéshez a gazdasági albizottság nem járul hozzá, az adásvételi szerződés érvénytelen és ennek következtében a földhözjuttatottnak a juttatott ingatlan elidegenítésére irányuló ügyleti akaratnyilvánítását, (mely a szerződéssel együtt a gazdasági albizottság elutasító határozata következtében érvénytelen) magában véve nem lehet az ingatlanról lemondásnak, vagy az ingatlan elhagyásának tekinteni s így egyedül a szándékolt, de meghiúsult átruházás alapján, a fennálló jogszabályoknak ama rendelkezéseit, amelyek a juttatott ingatlan elvételének vagy egyébként való megüresedésének esetére rendelkeznek, ilyen esetben nem lehet alkalmazni. (60.614/1933. F. M. — M. K. LI. évf. 24.) 60. Adó- és becslési bizonyítványok kiállítása, B. M. Hatósági adó- és becslési bizonyítványok kiállítása községekben tulajdonképpen a községi elöljáróságnak, nem pedig személy szerint a községi jegyzőnek feladata. Az ingatlan értékének megállapítására szolgáló becslésről és a hatósági adó- és becslési bizonyítvány kiállításáról szóló 42.600/ 1914. I. M. számú rendelet (Rendeletek Tára 1914. évf. 2385. lap) 2. és 3. §. értelmében a bizonyítvány kiállítására irányuló kérelmet — abban az esetben, ha a bizonyítványt nem külön szakértői becslés alapján, hanem az adókataszter alapján kérik — ugyan a jegyzőnél kell előterjeszteni (2. §.) s a bizonyítványt ilyenkor a jegyző állítja ki (3. §.) stb.; abból azonban, hogy ilyenkor is hatósági bizonyítvány kiállításáról, tehát hatósági ténykedésről van szó, továbbá arról, hogy a rendelet 6. §-a értelmében a bizonyítványt ilyenkor is a községi bíró aláírásával és a hivatal pecsétjével kell ellátni, nyilvánvaló, hogy a jegyző a szóbanlévő bizonyítványok kiállításánál ebben az esetben is, mint a községi elöljáróságnak szerve működik közre. A rendelet szövegének bármily értelmezése mellett sem férhet továbbá kétség ahhoz, hogy a szóbanlévő bizonyítványok kiállításánál való közreműködés a községi vagy körjegyzőnek hivatalánál fogva teljesítendő kötelessége s hogy é bizonyítványok kiállításánál a jegyző nem a fél magánmegbizottjaként jár el. A rendelet 8. §-a negyedik bekezdésének a bizonyítvány „díjmentes" kiállítására vonatkozó rendelkezése, valamint a 21. §-ban a bizonyítvány kiállításával kapcsolatosan díjakra és költségekre vonatkozó rendelkezések nem a magánmunkálati díjazásra vonatkoznak, hanem csupán azokra a díDöntvénytár. 1934. 5