Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

6tí Közigazgatási jop. Pénzügyi jog. jakra és költségekre, amelyek a bizonyítvány kiállításával kapcsolatban a szóbanlévő rendelet rendelkezései értelmében felmerülhetnek (pl. szakértői becslési díjakra, a Helyszínére kiszállással kapcsolatos fuvardíjakra, bélyegköltségekre, illetőleg bélyegilletékre stb.). Végül a hatósági adó- és becslési bizonyítványról szóló rendelkezések módosítása tárgyában 27.000/1930. I. M. szám alatt kiadott rendelet (R. T. 582. lap) sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a fentiekkel összhangban nem állana. A kifejtettek alapján tehát kétségtelen, hogy a hatósági adó- és becslési bizonyítvány kiállítása nem magánmegbízás alapján teljesített magánmunkálat, hanem hivatali kötelesség, amelyért a jegyzőnek a magánmunkálatokria megállapított külön díjazás nem jár. (85.055/1933. B. M. VI. — M. K. LIL évi- 18.) Közigazgatási bírósági eljárás. 61. 1885: XXIIL t.-c. 74. §., 1896: XXVI. t.-c. 57. §. 3. p. — A m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe utalt ügyekben a döntés nemcsak az ügy érdeme, hanem az eljárási kérdések tekintetében is a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik, még akkor is, ha a középfokú hatóság egyébként panasszal megtámadható határozatát valamely miniszter megsemmisítette. (1932. okt. 5. — 4295/1933. K. — 1440. E. H. — Kod. 1934, évi 2. f. 58.) 62. 1896: XXVI. t.-c. 139. §., 1929: XXX. t.-c. 52. §. — Újrafelvételi panaszt csak magánfelek adhatnak be a közigazgatási bírósághoz. Kb. I. A S. A.-né és társai részéről beadott panaszok folytán 3587/ 1927. K. sz. a. hozott ítélet ellen, amellyel a nevezett panaszosok a terhükre kivetett csatornaépítési járulék fizetésének kötelezettsége alól felmentettek, S. szabad királyi város közönsége törvényes időn belül újrafelvételi panaszt adott be. Az 1896 XXVI. t.-c. 139. §-a szerint azonban újrafelvétel csak a magánfelek élhetnek, S. szab. kir. város pedig ebben az ügyben magánfélnek nem tekinthető, mert hatóságként járt el, — Az 1929: XXX. t.-c. 52. §-a padig, amely általában a feleknek és nem csupán a magánfélnek adja meg az újrafelvételi jogot, csak a közigazgatási hatóságok s nem egyúttal a közigazgatási bíróság előtti eljárásra is vonatkozik. Ebből következik, hogy ez utóbbi törvény 98. §-a az 1896: XXVI. t.-c. 139. §-ában foglalt azt a rendelkezést, amely szerint a közigazgatási bíróság előtti eljárásban újrafelvételi panaszt csak a magánfelek adhatnak be, hatályon kívül nem helyezte. Ezek szerint tehát S. szab. kir. városnak az említett ügyben újrafelvételi panaszjoga nincs, amiért is az általa beadott újrafelvételi panaszt vissza kellett utasítani. (1932. márc. 2. — 2912/1931. K. — 1397. E. H. — Kod. 1933. évi 3. f. 70.)