Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

154 Közigazgatási jog. 1930. X. 1. számú végzésével panasznak minősítette és azt elkésés címén viszszautasította. Abban a tekintetben ugyanis, hogy valamely beadvány miként minősíttessék, egyedül a jogkereső fél szándéka az irányadó; s ha ebbeli szándékát a fél a beadványban kifejezetten nem nyilvánítja, arra a beadvány tartalmából lehet és kell következtetést vonni. Nem változtat ezen az általánosan irányadó elven az sem, ha a fél netán olyan tárgyban terjeszt elő jogorvoslásra irányuló szándék nélkül újabb kérelmet, amelyik kérelem felett ugyanaz a hatóság korábban már határozott, mert ez a körülmény a kérelem, illetőleg beadvány jellegét nem érinti, legfeljebb az ugyanazon tárgyban hozott korábbi határozatra tekintettel az újabb elintézés módjára van befolyással. Kétségtelen tehát, hogy azért, mert a szóbanforgó beadványt a panaszos kifejezetten nem szánta jogorvoslatnak, minthogy e tekintetben félreérthetetlenül kijelentette, hogy csupán újabban támasztott nyugdíjigényének elutasítása esetén kíván a bíróságnál panasszal élni; továbbá, mivel a beadvány tartalma szerint sem volt jogorvoslatnak, közelebbről panasznak tekinthető, miután abban a fél a miniszter által saját hatáskörében teendő újabb intézkedés iránt terjesztett elő kérelmet; végül, minthogy a beadványok miként való minősítése tekintetében az 1929: XXX. t.-c-nek a jogorvoslatokról rendelkező része, úgyszintén a 41/1930. B. M. sz. rendelet sem tartalmaznak a kifejtettekkel ellentétes jogszabályokat: a szóbanforgó beadványt jogorvoslatnak, közelebbről panasznak minősíteni és a benyújtása tekintetében határidőhöz nem kötött beadványt elkésés okából visszautasítani nem lehetett. Ennek a természetszerű következése az is, hogy nem felelnek meg az eljárási szabályoknak a miniszternek a későbbi beadványok tárgyában keletkezett és azokat részben elkésés címén, részben meg nem engedett jogorvoslat címén visszautasító határozatai sem. Ebből az okokból az eljárási szabálysértéssel hozott valamennyi határozat hatályon kívül helyezése mellett és azért, mert a panaszosnak a rendelkező részben körülírt beadványa tekintetében érdemben felülbírálható határozat nsm keletkezett, a panasz felett a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1933. márc. 1. 3380/1931. K. — 1408. E. H. — Kod. 1933. évi 3. f. 92.) 59. 1920: XXXVI. t.-c. 76. §. 2. bek. — A íöldbírtokrendezés során juttatott ingatlanok átruházásánál követendő eljárás. F. M. Az 1920: XXXVI. t.-cikknek és az azzal kapcsolatos egyéb jogszabályoknak a iföldbirtokrendezési eljárás során juttatott ingatlanok átruházására vonatkozó rendelkezéseit nem minden törvényhatóság közigazgatási bizottságának gazdasági albizottsága értelmezte és alkalmazta helyesen. Nevezetesen több ízben megtörtént, hogy ha a földbirtokrendezési eljárás során földhöz juttatott ingatlanának másra való átruházásához a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának hozzájárulását kérte, a gazda-