Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

720 Szolgálati jogviszony. nyílása feltételeinek és a várakozási időnek, valamint a nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati időnek a meghatározását. Ehhez képest az elismert vállalati nyugdíjpénztár alapszabályai ezekben a kérdésekben szabadon rendelkezhetnek, és nincsenek kötve a várakozási időnek az 1928: XL. t.-c. 39. §-ában meghatározott mértékéhez. K. A 'felperes a M. M. V. részvénytársaság alkalmazottja volt és mint ilyen, az alperes elismert vállalati nyugdíjpénztár rendes tagjai közé {elvétetvén, az alperes választmánya az 1929. évi január hó 1-ét megelőző szolgálati idejéből 9 év bevásárlását és a nyugdíj egyesületi tagság idejéből való beszámítását engedélyezte azzal, hogy a nyugdíj intézeti tagság kezdete 1920. évi január hó 1. napja. Midőn azonban a felperes szolgálata 1931. évi augusztus ihó 31-ével az önhibáján kívül történt elbocsátás folytán megszűnt, az alperes a nyugdíj fizetését azon az alapon tagadta meg, hogy a felperesnek alapszabályszerű 8 évi várakozási ideje el nem telt. (. . . Mint a fejben . . .) Az alperes elismert vállalati nyugdíjpénztár alapszabályai a várakozási időt akként határozzák meg, hogy a 17. §. d) pontja értelmében a rendes tag nyugdíjat igényelhet az önhibáján kívül történt elbocsátása esetén 8 évi tényleges tagsági év után. A 23. §. d) pontja pedig megengedi, hogy az alapító tag a nála alkalmazott rendes tag részére kérheti az alkalmazott régebbi szolgálati éveinek, de legfellebb 10 évnek a beszámítását. A 23. §. ötödik bekezdése szerint a kérelem teljesítése nem érinti a 17. §-ban meghatározott várakozási időt; a 6. bekezdés értelmében ,,a bevásárolt évek azonban teljesen egyenjoggal bírnak az 1929. évi január hó 1-étől érvényes nyugdí j évekkel." Ez a két utóbbi rendelkezés látszólagos ellentétben áll egymással és ezért az értelmük homályos. A homályos nyilatkozatokat általában is az azokat kiállító fél terhére kell magyarázni. De az alapszabályok egyéb tartalmából és a rendelkezés szelleméből az tűnik ki, hogy helyes a fellebbezési bíróságnak az az értelmezése, amely szerint a felperesnek 'bevásárolt tagsági évei is beszámítanak a várakozási időbe és ekként a nyugdíjjogosultság megállapításánál is számításba veendők. A 23. §. ötödik bekezdése ugyanis nemcsak a bevásárolt évekre, hanem általában mindazokra a kedvezményekre vonatkozik, amelyéket az alapító tag az elismert vállalati nyugdíjpénztártól a rendes tag számára kérhet, nevezetesem, hogy a) a teljes nyugdíjjogosultság eléréséhez az alapszabályokban meghatározott 40 éves szolgálati idő leszállíttassák; b) hogy az elérési 65. éves életkor leszállíttassék; c) hogy a biztosított illetmény a valóságos összjavadalom 50%-áról annak 100. §-ára felemeltessék és végül d) hogy az alkalmazott régebbi szolgálati évei beszámíttassanak. Mindezekre a kedvezményekre mondja ki az alapszabályok 23. §-ának ötödik bekezdése, ho^y a kérelem teljesítése nem érinti a 17. §-ban meghatározott várakozási időt. Ez alól az általános szabály alól kivételt tesz a 6. bekezdés és pedig kizárólag a d) pontra vonatkozólag a bevásárolt évek tekintetében kimondván, hogy „a bevásárolt évek azonban teljes egyenjoggal birnak az 1929. évi január hó 1-étől érvényes nyugdíjevekkel." Ezt a mondatot az „azonban" ki-