Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Nyugdíj. 976. 721 tétel kifejezetten ellentétbe helyezi az általános szabállyal és annak a várakozási időt érintő kivételes jellegére utal, és azt jelenti, hogy bár a kedvezmények rendszerint csak akkor illetik a rendes tagot, ha a 17. §-ban meghatározott várakozási ideije már letelt, azonban a bevásárolt éveket úgy kell tekinteni, mintha azok 1929. évi január hó 1-ét követőleg teltek volna el és ekként a várakozási időbe beszámítandók. Ha ennek a kivételes szabálynak nem ez volna az értelme, hanem annak az alperes által vitatott azt az értelmet kellene tulajdonítani, hogy a bevásárolt évek csupán a nyugdíj összegének kiszámítása szempontjából egyenjogúak az 1929, évi január hó 1-étől érvényes nyugdí j évekkel, akkor erre a rendelkezésre egyáltalában nem is lett volna szükség, mert a beszámítás és bevásárlás engedélyezésének ténye már magában megadná a nyugdíj összegének kiszámítása szempontjából a bevásárolt éveknek a későbbi évekkel való egyenjogúságát. Azt pedig nem lehet feltételezni, hogy az alapszabály felesleges intézkedést vett volna fel. Az alapszabályok 23. §-a hatodik bekezdésének magyarázata az, hogy az 1928. évi XL. t.-c. 191. §-a értelmében a felhívott törvény és vele együtt az annak alapján létesített elismert vállalati nyugdíjpénztárakra vonatkozó rendelkezések is 1929. évi január hó 1-én léptek életbe, és a népjóléti és munkaügyi m. kir. miniszter az alperes nyugdíjpénztárt is erre a napra visszamenő hatállyal nyilvánította elismert vállalati nyugdíjpénztárrá. Az alapszabályi rendelkezés célja tehát az volt, hogy habár 1929. évi január hó l-e előtt az elismert vállalati nyugdíjpénztár még nem létezett, mégis ezt az időpontot megelőzően teljesített tényleges szolgálatból bevásárlás útján beszámított évek olyan joghatállyal bírjanak, mintha azokat a rendes tag már 1929. évi január hó l-e után töltötte volna szolgálatban és a bevásárlási évek kezdete óta pénztári rendes tag lett volna, vagyis az alapszabály annak a hátrányát kívánta kiküszöbölni, hogy az említett időpontot megelőzően az elismert vállalati nyugdíjpénztár fenn nem állása folytán az alkalmazottak nem lehettek nyugdíjra biztosítottak és ezért ellentétben azzal az általános szabállyal, mely a többi kedvezmények tekintetében a tényleges várakozási időt kívánja meg, a korábbi szolgálat bevásárlása tekintetében azt a kivételt állítja fel, hogy azok a tagok, akik már korábban is szolgáltak, de csak 1929. január l-e után léphettek be, bevásárlásuk folytán úgy tekintendők, mintha már korábban eltöltött és bevásárolt szolgálati éveikkel is tagok voltak volna és a várakozási idejük is visszamenőleg számítandó. Azt pedig a m. kir. Kúria a Te. 40. §-a alapján a felek egyező előadásából tényként megállapítja, hogy a felperes 1 >r>. évi január hó 1-étől kezdve az alapító tag tényleges szolgálatában állott. Ennek az értelmezésnek a helyességét bizonyítja az alperesnek 1930. évi december hó 31-én a felperesihez intézett A-/, alatti levele, amelyben arról értesítette, hogy a végrehajtóbizottság hozzájárult a felperes ama kérelméhez, hogy az 1929. évi január hó 1-ét megelőző időből 9 év a nyugdíjjogosultságának megállapításánál irányadó időszakba beszámíttassék, és ehhez képest megállapította, hogy nyugdíj intézeti tagságának kezdete 1920. évi január hó 1. napja; ebből pedig kétségtelen, hogy maga az alperes is a nyugdíjjogosultság megállapításánál irányadó időszakba is beszámítani kívánta a felperesnek bevásárolt 9 korábbi szolgálati évét. Döntvénytár. 1934. 46