Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

714 Szolgálati jogviszony. hirlapírót nem Lehet kereskedősegédnek, vagy kereskedelmi vagy ipari tisztviselőnek minősíteni. Ugyanis a kereskedelmi szolgálati viszony körébe a. kereskedővel, mint főnökkel szolgálati viszonyban álló azok a személyek tartoznak, akik kereskedelmi természetű tevékenységüket állandóan neki szentelik. E tevékenység fogalma alá esik a kereskedelmi ügyletek megkötése és lebonyolítása; ellenben nem tartoznak a kereskedő segédszemélyzethez egyrészt az üzleti tárgyak előállításával foglalkozó iparossegédék és gyári munkások, másrészt azok a személyek, kik valamely üzletben műszaki, művészeti, irodalmi és hasonló munkát végeznek. Az időszaki lap szerkesztőségének tagjai irodalmi munkájuk végzésében annál kevésbbé tekinthetők kereskedelmi alkalmazottaknak, mert a köztük és a kiadó között létesült jogviszony belső tartalma lényegileg a KT. 515. §-ában körülírt kiadói ügyietek egész sorozata, azzal a különbséggel, hogy a kiadó az időszaki lap cikkeit nem egyes kiadói ügyletek külön megkötésével szerzi be, hanem azok előállítását a szerkesztőség tagjainak szolgálati kötelességévé teszi. Már pedig a kiadói ügylet a szerzőre nézve kereskedelmi ügylet ugyan, de nem kereskedelmi tevékenység, hanem irodalmi működés." III. A m. kir. Kúria elnöke a vitás ellvi kérdés' egyöntetű eldöntésének biztosítását a jövőre szükségesnek tartván, azt az 1930: XXXIV. t.-c. 123. §-ának 2. pontja értelmében a m. kir. Kúria váltó-, kereskedelmi- és csődügyekben, továbbá közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsainak döntése alá bocsátotta. IV. Az 1914: XIV. t.-c.-be iktatott sajtótörvény V. fejezete szabályozta első íziben törvényesen „az időszaki lapok kiadója és szerkesztőségének tagjai" között fennálló szolgálati viszonyt akként, hogy tüzetesen megszabta a felmondás nélküli kilépés és elbocsátás eseteit, továbbá az akkoriban szokásosnál kedvezőbben és a bírói gyakorlatnak megfelelően határozta meg a felmondási időt, amennyiben a munkakör és az állás fontosságának arányában szerződéssel sem csökkenthető egy éves, 6 hónapos és 3 hónapos felmondási időket állapított meg. Ez a törvény azonban nem szabályozta a szolgálati viszonyt a maga teljességében, hanem 60. §-ában kimondta, hogy. az időszaki lap kiadója és szerkesztőségének tagja között fennálló szolgálati viszonyra egyébként az általános magánjog szabályai irányadók. A sajtótörvény megalkotásakor az általános magánjog a végkielégítés intézményét — eltekintve a szolgálatban elhalt gazdatiszt özvegyét megillető (1900: XXVII. t.-c. 11. §.) és a vasúti alkaLmazottak özvegyei és árvái részére nyugdíjigény hiányában járó végkielégítéstől — (a m. kir. államvasutak nyugdíjintézetének a 97.891, K. M. III. 1906. számú rendelettel jóváhagyott alapszabályai 18. és 22. cikkei) — általánosságban nem ismerte és az erre vonatkozó szabályok nem (foglaltattak az általános magánjog egyes külön jogterületeit szabályozó kereskedelmi és ipartörvényben sem. Ezek az utóbbi törvények (1875: XXXVII. és 1884: XVII. t.-c.) az időszaki lap kiadója és szerkesztőségének tagjai között fennforgó szolgálati viszonyra egyébként sem terjedtek ki; mert — habár az időszaki lap kiadója, aki kiadói ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik, a KT. 259. §. 5. pontja, továbbá a K. T. 3., 4. és 61. §-ai értelmében kereskedőnek tekintendő, a vele szolgálati viszonyban álló hirlapírót nem lehet a kereske-