Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Végkielégítés. 968. 71& delmi és ípartörvény rendelkezései alá eső .kereskedősegédnek tekinteni. Ugyanis a kereskedelmi segédszemélyzet körébe a kereskedővel, mint munkaadóval szolgálati viszonyban álló azok a személyek tartoznak, akik kereskedelmi természetű tevékenységüket állandóan neki szentelik. Ilyen kereskedelmi természetű tevékenység a kereskedelmi ügyletek megkötése és lebonyolítása; ellenben nem tartoznak a kereskedelmi segédszemélyzethez azok az alkalmazottaik, akik a kereskedelmi ügyletek megkötésiében és lebonyolításában nem vesznek részt; tehát egyrészt az áruk előállításával foglalkozó iparossegédek és gyári munkások, másrészt azok a személyek, kik valamely üzletben műszaki (technikai), művészeti, irodalmi, tudományos, vagy hasonló munkát végeznek. Az 1914. évi XIV. t.-c. megalkotásakor fennállott ez a törvényes állapot azonban módosult a törvényes' felhatalmazás alapján kibocsátott 1920. évi 1910. M. E. sz. rendelettel, amely 9—13. §-aiiban a rendelet hatálya alá tartozó szolgálati alkalmazottakna nézve megteremtette és szabályozta a végkielégítés intézményét. Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet a szolgálati alkalmazottaknak részben szűkebb, részben azonban szélesebb körét vonta szabályozása alá, mint a kereskedelmi és ipartörvényeknek a segédszemélyzetre vonatkozó rendelkezései; mert egyrészt kizárta szabályozása köréből az iparossegédeket, másrészt azonban nemcsak a kereskedősiegédeknek, hanem azoknak a személyeknek a szolgálati viszonyait is szabályozta, akik kereskedőnek (1875: XXXVII. t.-c. 3. és 4. §-a) és iparosnak (1884; XVII. t.-c.) vállalatában mint tisztvisélők vannak alkalmazva. Ebből pedig következik, hogy a rendelet intézkedései nemcsak a szorosan vett kereskedelmi tevékenységet kifejtő segédszemélyzetre, hanem azokra a tisztviselőkre is kiterjednek, akik nem ugyan szorosan vett kereskedelmi, vagy ipari tevékenységet, hanem a vállalat ipari, vagy kereskedelmi üzletkörével összefüggésben álló másnemű tevékenységet fejtenek ki. Áll ez annál is inkább, mert az ipari és kereskedelmi élet és technika nagyarányú fejlődésével az ipari és kereskedelmi vállalatoknak céljaik elérésére és üzletmenetük lebonyolítására nemcsak szorosan vett kereskedelmi tevékenységet kifejtő kereskedősegédekre és magasabbrendü kereskedelmi alkalmazottakra és nemcsak az árukat kézi, vagy géperővel előállító iparossegédekre és ipari munkásokra van szükségük, hanem ezeknek a céloknak elérésére magasabb szellemi tevékenységet kifejtő olyan szakértő tisztviselőkre is, akik nélkül — habár munkájuk nem szorosan vett kereskedelmi vagy ipari természetű — a vállalat magasabb műszaki, vagy szelliemi teendői el nem végezhetők és akik ennélfogva a vállalat feladatával és üzemével összefüggő munkát végeznek. Ezért nem is lehet kétséges, hogy a vállalatnak műszaki képzettséggel bíró azok a tisztviselői, akik nem az egyes áruk előállításával, hanem általános tervezéssel, találmányok létesítésével foglalkoznak, vagy akik mint művészek, a gyártmányok iparművészi terveit készítik, az idézett rendelet 1. §-a alá esnek,, noha sem a kereskedőisegédek fogalma alá nem vonhatók, sem pedig szorosan kereskedelmi, vagy ipari tevékenységet kifejtő tisztviselőknek nem tekinthetők. Ugyanezek a szempontok irányadók az időszaki lapok szerkesztőségének tagja és a kiadó vállalat között létrejött szolgálati viszonyban is. A sajtó fejlődésével és az időszaki lapok fenntartásának tőkeszükséglétévéf