Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

710 Szolgálati jogviszony. nem nyugbérmegváltás címén, hanem az 1923: XXXV. t.-c. 3. §-a 3. bekezdésének 1. tétele alapján, mint csupán 14 évi és 1 havi, vagyis 15 éven aluli beszámítható szolgálati idővel rendelkező, rendszeres fizetésiben nem részesülő segédmunkást részesítették végkielégítésben. Nyugdíj (nyugbér) helyett végkielégítést ugyanis a most idézett 3. §. 3. bekezdésének 2. tétele szerint, a felperes férje csak abban az esetben igényelhetett volna, ha több mint 15 évi beszámítható szolgálattal bírt volna. Minthogy ezek szerint a felperes szabályszerű végelbánás alá vont férjének végkielégítéséhez sem a félperes beleegyezésiére, sem a gyámhatóság jóváhagyására szükség nem volt, az alperest nem terheli kártérítési felelősség amiatt, hogy a felperes férje részére a végkielégítési összeget anélkül folyósította, hogy az utóbbi ezt a beleegyezést és hozzájárulást igazolta volna. De egyébként sem volna a felperes kártérítési igényének jogszerű, alapja. A perben becsatolt helyhatósági bizonyítvány adatai szerint ugyanis a felperest a férje eltartja (Te. 40. §.) és így a felperesnek abból, — hogy a férje végkielégítést és nem nyugdíjat kapott az alperestől, kára nem. származott. A fellebbezési bíróságnak a felperest ezen a címen támasztott kártérítési keresetével elutasító döntése tehát az anyagi jogszabályoknak megfelel. Ezért az ezt alaptalanul támadó felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani. (1933. szept. 14. — P. II. 3200/1932.) 967. 1910/1920. M. E. sz, r. 9. §u 3. bek. — A végkielégítés összegének megállapítása az üzlettulajdonos személyében bekövetkezett változás esetében. — Az 1910 1920. M. E. számú rendelet 9. §-ának 3. bekezdése szerint a végkielégítés összegének kiszámításánál az alkalmazottat a szolgálati viszony megszűnésekor megillető munkabért kell alapul venni. K. Felperes az alperesek jogelődénél, W. Á.-nál, majd pedig — ennek, a halála után — folytatólagosan annak az örököseinél, az alpereseknél szolgált. A már korábban is alkalmazva volt és az alperesek által tovább alkalmazott, s ekként megszakítás nélkül ugyanabban az üzemben tovább t szolgált. felperesnek a szolgálati ideje tehát a végkielégítés kiszámítása szempontjából az üzem tulajdonában beállott változás dacára is egységesnek és folytatólagosnak tekintendő. Amint tehát a felperesnek W. Á.-nál és az alpereseknél szolgálatban töltött idejét együttesen kell számítani, a szolgálat időtartamának a meghatározásánál, ép úgy a szolgálati viszony megszűnésének az időpontjául az összszolgálatnak (22 év és 11 hó) a végpontját, vagyis az 1929. évi január hó 1. napját kell tekinteni és ekként a végkiélégítés kiszámításánál az ekk JI vollt illetményeket kell alapul venni. A szolgálat megszakítatlan voltának a tényével szemben nincs jelentősége annak, hogy az alperesek az üzemek átvétele után a ifelperes alkalmazásának addigi feltételeit módosították és a felperessel ebben a vonatkozásban, új megállapodást létesítettek. A felperes utolsó javadalmazását az 1927. évi november hó 1-én kelt, NB. 1. alatt csatolt, a felperes által is aláírt és elfogadott szegődmény-Ieviél'