Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Végkielégítés. 967., 968. 711 határozza meg. A végkielégítési, összegnek ez alapon történt számítása tehát helyesen történt. (1933, nov. 14. — P. II. 4656/1931.) 968. 1910/1920. M. E. sz, r. 9—13. §§. — Hírlapírónak van-e igénye végkielégítésre? — Az időszaki lap kiadó vállalatának szolgálatában álló hírlapírót az 1910/1920. M. E. számú rendelet 9—13. §-aiban meghatározott végkielégítés megilleti. (A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 58. számú polgári döntvénye.) K. Indokolás: I. T. N. L. hírlapíró a R. H. lapkiadó rt. m.-i cégtől 11,000.000 korona végkielégítést követelt azon az alapon, hogy ez utóbbinál 6 évig és 7 hónapig mint munkatárs, majd mint kiadóhivatali igazgató volt alkalmazva. A m.-i kir. járásbíróság az 1927. évi március hó 16-án P- 26.968/3/1926. szám alatt hozott ítéletével a keresetet elutasította, mert a felperesre, mint a napilap munkatársára irányadó 1914: XIV. t.-c, — ellentétben az 1910/ 1920. M. E. számú rendelettel, — végkielégítést nem ismer és az utóbb említett rendélet a napilapok szerkesztőségének tagjaira nem vonatkozik és mert nincs olyan törvényes jogszabály, amely kimondaná, hogy a napilapok szerkesztőségének tagjait a lapkiadóval szemben végkielégítés illetné meg. Az 1910/1920. M. E. számú 'rendelet joghasonszerűség útján sem volt alkalmazható, mert az 1914. évi XIV. t.-c. speciálisan a sajtóra és a szerkesztőség tagjaira vonatkozó törvény, amely a rendelkezési körébe vont egyéneket kiemeli az általános magánjog, valamint a kereskedelmi és ipar törvény rendelkezései alá vont aljkálmazották köréből és nincs olyan újabb határozott rendelkezés, amely ennek a törvénynek különleges intézkedéseit megmásítaná, vagy kibővítené ama kérdésiben, hogy a szerkesztőségek ta<gjai a lapkiadóval szemben a törvényben megállapított jogokon kívül végkielégítésre is tarthatnának igényt. Nem alkalmazható tehát a sajtótörvény rendelkezése alá vont újságírókkal szemben az 1910/1920. M. E. számú rendelet, mert ennek 1. §-a világosan kimondja, hogy hatálya azoknak a szolgálati viszonyára terjed ki csupán, akik kereskedőnek vagy iparosnak a vállalatában vannak alkalmazva. A m.-i kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság, az 1927. évi szeptember hó 17. napján Pf. 3583/6/1927. szám alatt hozott ítéletével a felperes részére 861 pengő 60 fillér végkielégítést ítélt meg a következő megokolással: A Kt. 259. §-ának 5. pontja értelmében a kiadói ügyletek, amenynyiben azokat iparszerűen kötik, kereskedelmi ügyleteknek tekintendők. Ebből folyóan az alperes lapkiadó vállalatot, amely ily ügyletek ipar szerű kötésével foglalkozik,. a Kt- 3. §-a értelmében, de ettől függetlenül — részvénytársasági minőségénél fogva, — a Kt. 4. §-a értelmében is kereskedőnek, az alkalmazásában álló újságírót pedig kereskedelmi alkalmazottnak kell tekinteni. Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 1. §-a szerint e rendelet hatálya mindazoknak a szolgálati viszonyára kiterjed, akik valamely kereskedőnek vállalatában mint tisztviselők vannak alkalmazva. Ebből folyóan az utóbbi rendelet hatálya alá esik — az alábbiakban kifejtendő eltérésitől eltekintve — az időszaki lap kiadójának a szerkesztőség tagjaival szemben fennálló jogviszonya. Nem akadálya, a fent említett rendelet ilyen irányú alkalmazásának az a körülmény, hogy az 1914: XIV. t.-c. 57—60. §-ai az utóbb említett