Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Azonnali elbocsátás. 961—963. bocsátás jogát az első feljelentés vételekor, vagy az első gyanú felmerülésekor haladéktalanul gyakorolni, hanem csak azután, ha az alkalmazott terhére rótt cselekményeket, vagy mulasztásokat és azok terjedelmét a vizsgálat megnyugtató módon megállapította. K. A felperes az alperes bank m.-i fiókjának volt a főnöke. Az alperes a felmerült .szabálytalanságokról szerzett első értesülés után, 1929. évi augusztus 11. napján a felperest az állásától felfüggesztette, a m.-i fiók vezetőjéül V. Emil központi cégvezetőt kiküldte azzal, hogy annak aláírása nélkül semmiféle intézkedés nem érvényes, és a felperes ellen a m.-i fióknál S. Pál, dr. Sz. József és V. Emil útján vizsgálatot folytatott. Nem felel meg ugyan a valóságnak az E. •/. alatti elbocsátó levélnek •3.7 a kijelentése, hogy a felperes ellen folytatott vizsgálat 1929, évi október hó 8-án nyert befejezési, mert az alperes maga beismerte, hogy a vizsgálat befejezése és az 1929. évi október hó 8-án kelt levéllel tgrtént elbocsátás között több heti idő telt el, ámde emiatt nom lehetett az elbocsátást elkésettnek tekinteni, mert az alperes az elbocsátás pillanatáig a felperes felfüggesztését ugyanabban a mértékben is fenntartotta, a felperest korábbi .állásába és hatáskörébe vissza nem helyezte és ekként a vizsgálat befejezése után az elbocsátás kimondásának és közlésének néhány heti késedelmét nem lehetett megbocsátásnak tekinteni, mert ezzel a munkaadó nam tartotta a felperest túlságosan hosszú ideig kétségben afelől, hogy hibás tényei és mulasztásai következményeit vele szemben le akarja-e vonni. Nem változtatna ezen az sem, ha a felperes bizonyítaná, hogy az 1929. évi augusztus hó 11-én történt felfüggesztés ellenére a m,-i fiókban a felekkel érintkezett és velük megállapodásokat létesített, szóval szolgálatot teljesített és hogy együttes cégjegyzési jogosultsága vissza nem vonatott; mert a vezető állásnak a vizsgálat elrendelésével egy időben történt megvonása ás ennek a helyzetnek a fenntartása a fickfőnöki állástól való felfüggesztésével egyértelmű és a megbocsátásii szándékot még a felperes által vitatott tényállás mellett is kizárja. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság, midőn erre a nem perdöntő kérdésre nézve felajánlott bizonyítást mellőzte. (1933. máj. 4. — P. II. 3788/1932.) 963. Azonnali hatályú elbocsátás szerződéses szabályozása. Az 1875: XXXVII. t.-c. 55. §-a és az 1884: XVII. t.-c. 88. §-a értelmében a segédszemélyzet szolgálati viszonya szabad egyezkedés tárgya. Ez alól az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 23. §-a csak annyiban tesz kivételt, hogy a szolgálati szerződésnek a rendelet 2—7., 9., 12. és 13. §-ainak rendelkezéseitől az alkalmazott hátrányára eltérő kikötéseit nyilvánítja érvényteleneknek. Ezek a rendelkezések a felmondási idő mértékére, az arra járó illetmények kiszámítására, a próbaidőre és a végkielégítésre vonatkoznak, de nem tartalmaznak rendelkezéseket a felmondás nélküli rögtönös hatályú elbocsátás eseteire. Sem az 1884: XVII. t.-c, 93. és 94. §-aiban, sem a törvény egyéb rendelkezéseiben nincs olyan kivételes szabály, amely eltiltaná a feleket attól, hogy az azonnali hatályú elbocsátásnak a törvényben felsorolt 45*