Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

70tí Szolgálati jogviszony. ellen is. Minthogy pedig a szerződés kikötése szerint a felperesnek törvénybe ütköző eljárása esetén a vele határozott időre létesített szolgálati szerződés- azonnal megszüntethető, az alperes a részére biztosított jogával élt, amikor a felperest kötelességszegés miatt a szolgálatból azonnali hatállyal elbocsátotta. Ezekből az okokból és felhozott egyéb indokolásánál fogva az anyagi jognak megfelel a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel a hátralévő szerződési időre követelt illetmények iránti keresetnek helyt nem adott. A m. kir. Kúria tehát a felperes alaptalan felülvizsgálati kérelmét elutasította. (1933. nov. 9. — P. II. 5601/1931.) 961. 1900: XXVIL t.-c. 18. §. — Gazdatiszt szolgálati szerződésének felbontása. — Elbocsátási okok érvényesítésének határideje. — Az azonnali hatályú elbocsátási okok érvényesítését az 1900. évi XXVIL t.-c. 18. §-a a tudomásszerzéstől számított 30 napi határidőhöz köti. Olyan esetben azonban, amikor a birtokos az elbocsátásra jogosító esetről értesülve, annak fennforgása és mértéke tekintetében vizsgálatot folytat, ez a tudomásszerzés csak a vizsgálat befejeztével tekinthető megtörténtnek, vagyis akkor, amikor az alkalmazott terhére rótt cselekményeket, vagy mulasztásokat és azok terjedelmét a vizsgálat már megnyugtató módon megállapította. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vizsgálat lefolytatása a fenti határidő kezdőpontját abban az esetben is kitolja, amikor a vizsgálat folyamatba tételével a birtokos indokolatlanul késik. (K. 1934. febr. 7. — P. II. 4211/ 1933.) V. ö.: Gr. XXV. 952. sorsz. 962. Azonnali hatállyal elbocsájtás jogának gyakorlására megszabott határidő. — I. Azzal a szabállyal szemben, hogy a munkaadó az azonnali hatállyal való elbocsátás jogát csak anynyiban gyakorolhatja, amennyiben azt az alapul szolgáló ténykörülmény felmerülése és az arról értesülése után azonnal érvényesíti és elbocsátó elhatározását az ok megjelölésével az alkalmazottal közli (P. H. T. 786.), áll az a szabály is, hogy valamely elbocsátási oknak huzamosabb ideig való nem érvényesítése a munkaadónak arra a szándékára mutat, hogy annak az oknak az alapján az azonnali elbocsájtás jogával élni nem kíván, azt ebben a vonatkozásban megbocsátja. — II. A munkaadónak megbocsátás! szándékára csak akkor lehet okszerűleg következtetni, ha az elbocsátásra jogosító cselekményről vagy mulasztásról már kétségtelen és megnyugtató tudomást szerzett és az elbocsátás jogának gyakorlásával ennek ellenére késlekedik, de nem akkor is, ha az elbocsátásra jogosító esetről értesülve, annak fennforgása és mértéke tekintetében vizsgálatot folytat, mert egyrészt a vizsgálat folytatása a megbocsátó szándékot kizárja, másrészt pedig a szolgálati viszony természetéből folyó kölcsöI nös jóhiszeműség is megkívánja, hogy a munkaadó bizalmi állásban levő alkalmazottjával szemben ne legyen kénytelen az el-