Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

702 Szolgálati jogviszony. írt módon való megállapítása hiányában a munkaadó a polgári bíróság előtt a fegyelmi eljárás pótlásaképen nem bizonyíthatja azt, hogy az alkalmazott elbocsátására törvényes oka volt. Ennek a jogi álláspontnak oka az a megfontolás, hogy akár jogszabály, akár a felek szerződése vetette alá a feleket a fegyelmi szerv hatáskörének, az elbocsátásra jogosító okok megállapítása csakis a fegyelmi eljárás rendjén történhetik és a polgári bíróság nem vonhatja a saját hatáskörébe azoknak a kérdéseknek az elbírálását, amelyeket akár jogszabály, akár szerződés az arra hivatott fegyelmi szerv hatáskörébe utalt. Következik ez a fegyelmi eljárás garanciális jellegéből is, mert a fegyelmi eljárás szabálytalansága vagy mellőzése azt jelentené, hogy a munkaadó mellőzte a rögtönös elbocsátásnak azt a kikötött feltételét, hogy az alkalmazott terhére rótt és az elbocsátást maguk után vonó tények megvizsgálását és eldöntését olyan fegyelmi szerv elé vigye, amely szerv döntése a munkaadóra és a munkavállalóra egyaránt kötelező. Ezt az álláspontot támogatja az 1914: XVII. t.-c.-be iktatott vasúti szolgálati rendtartás 34. §-a, amely a magánjogi igények érvényesítése szempontjából a polgári bíróságot csak annak megvizsgálására jogosítja, hogy a szolgálatból való elbocsátás ennek a törvénynek ellenére történt-e. Ez pedig kétségtelenül csak annak vizsgálatát jelenti, hogy az elbocsátás a törvényesen meghatározott fegyelmi szabályok ellenére történt-e, de a törvény nem jogosítja fel a polgári bíróságot arra, hogy a le nem folytatott, vagy szabálytalanul lefolytatott fegyelmi eljárást maga pótolja és a saját hatáskörében bírálja el, vájjon a fegyelmi vétség tényálladékát kimerítő cselekmények valóban elkövettettek-e és hogy azokra nézve az elbocsátás megfelelő büntetés volt-e. Az eddig kifejtettekkel ellenkező álláspont oda vezetne, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása vagy mellőzése teljesen a munkaadó önkényétől függne, ami pedig a fegyelmi jog garanciális természetével merőben ellenkeznék és különösen ellentétben állana a jogszabályokon vagy szerződésen alapuló fegyelmi eljárásnak való alávetés alapelveivel. Az elbocsátási okok megvizsgálásának a polgári bíróság hatáskörébe vonásáról tehát csak ott lehet szó, ahol a fegyelmi eljárás lehetetlenné vált, de a magánjogi igényeket mégis el kell bírálni. Ilyen esetek pl,, ha az alkalmazott elmebetegsége, vagy elhalálozása miatt ellene a fegyelmi eljárást lefolytatni nem lehet, de az alkalmazott gondnoka, illetőleg örökösei által támasztott magánjogi igények szempontjából szükséges annak az eldöntése, hogy az elbocsátás jogos volt-e, vagy jogos lehetett volna-e. A felek rendelkezési szabadságából folyik, hogy az alkalmazott a fegyelmi eljárás mellőzésébe kifejezetten, vagy ráutaló magatartással belenyugodhatik. Ebben az esetben nincs akadálya annak, hogy az elbocsátás jogosságának összes tény- és jogkérdéseiben a polgári bíróság döntsön. Ha a szabályszerűen meghozott fegyelmi határozat ellen a szolgálati szabályzat újrafelvételi enged és a iegyelmi szerv az újra felvételt szabályellenesen megtagadta, a dolog természeténél fogva a polgári bíróságnak kell megvizsgálnia, vájjon az újrafelvételi kérelemben felhozott új bizonyítékok az alapeljárásban hozott fegyelmi határozat megváltoztatására alkalmasak-e. A fegyelmi szervnek szabályellenes eljárásával szemben ugyanis az alkal-