Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Azonnali elbocsátás. 955. 70 í rögtönös hatállyal elbocsátani. Az anyagi jog védelmet nyújt az alkalmazottnak arra nézve, hogy a munkaadó az elbocsátás jogával nem fog önkényesen és tetszése szerinti okból visszaélni; a fegyelmi eljárásnak pedig az a rendeltetése, hogy biztosítékot nyújtson arra nézve, hogy az elbocsátási okoknak minősített tények megállapítása es> az elbocsátásnak fegyelmi büntetésként való kiszabása csak az illetékes fegyelmi szerv útján történhessék és hogy a tényállás kellő kiderítésben részesüljön. A fegyelmi jog tehát mintegy külön választott bírói hatáskört állapít meg, amelynek az a következménye, hogy a fegyelmi szervnek szabályszerű éc az anyagi fegyelmi jognak is megfelelő eljárása a fegyelmi eljárás eredményét kivonja a polgári bíróság megítélése köréből. Ehhez képest a polgári bíróság hatáskörébe csupán az alkalmazott magánjogi igényei (felmondási időre járó illetmény, végkielégítés, nyugdíj) tartoznak ós a polgári bíróság ezek szempontjából tartozik vizsgálni, vájjon a magánjogi igények elvesztését maga után vonó elbocsátás a fegyelmi jog szabályainak megfelelően történt-e. Az állandó bírói gyakorlatban kikristályosodott jogszabály, hogy a fegyelmi szerv elbocsátó határozatával szemben a polgári bíróság a magánjogi igények elbírálása szempontjából csak azt vizsgálhatja, vájjon illetékes fegyelmi szerv járt-e el, határozatát az eljárási szabályok lényeges sérelme nélkül hozta-e és vájjon a fegyelmi határozatban az alkalmazott terhére megállapított tények olyanok-e, amelyek miatt a fegyelmi szabályok értelmében az elbocsátás büntetését ki lehet szabni (V. 722/1899., V. 220/1901., P. 3231/1901,, V. 39/1905., P. II. 3499/1925.). Ha tehát a fegyelmi határozatot az illetékes fegyelmi szerv hozta, annak meghozatalánál a fegyelmi eljárásnak az ügy érdemleges eldöntésére befolyást gyakorolható lényeges szabályai megtartattak és a fegyelmi határozatban megállapított cselekmények olyanok, amelyek miatt az alkalmazottat a íegyekni szabályzat értelmében az elbocsátás büntetésével lehet sújtani, akkor az alkalmazott a polgári bíróság előtt az elbocsátás tényéböl magánjogi igényt nem érvényesíthet. Az előrebocsátottakból folyik azonban az is, hogy ha a polgári bíróság azt állapította meg, hogy a fegyelmi határozatot nem illetékes fegyelmi szerv hozta, vagy hogy az eljárásnak lényeges szabályai megsértettek, vagy ha olyan cselekmény miatt mondták ki büntetésképen az elbocsátást, amely a szolgálati vagy fegyelmi szabályzat értelmében nem minősül elbocsátással büntethető szolgálati vétségnek: akkor hiányzik a szolgálati szabályzatban előírt szabályszerű fegyelmi eljárás és határozat és ezért arra a munkaadó jogokat nem alapíthat. Ugyanez áll arra az esetre is, ha a munkaadó a szolgálati szabályzat rendelkezései ellenére egyáltalában nem folytatott le fegyelmi eljárást, hanem az alkalmazottat rögtönös hatállyal fegyelmi eljárás nélkül bocsátotta el. A m. kir. Kúriának az I. B. alatt ismertetett két határozat meghozatala előtt évtizedeken át az volt az állandó gyakorlata (V. 39/1905., P. II. 2876/1924., P. II. 2831/1924., P. II. 3499/1925., P. II. 1424/1930., P. II. 3311/1930.), hogy a fegyelmi eljárásnak az ügy érdemi eldöntésére befolyást gyakorolható lényeges szabálytalansága vagy teljes mellőzése azzal a következménnyel jár, hogy az elbocsátás okának a szolgálati szabályzatban elő-