Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Azonnali elbocsátás. 955. 697 tést megállapító fegyelmi büntetést a fegyelmi szabályokba ütköző eljárás útján szabta ki és mivel a fegyelmi szabályzat szerint a felperes elbocsátása csak fegyelmi úton történhetett, a fegyelmi eljárás garanciális természetéből íolyóan az érvénytelen fegyelmi határozattal szemben nincs helye a rendes bíróság előtt arra vonatkozó bizonyításnak, hogy az elbocsátásra alkalmas tények a per során felvett bizonyítékok alapján állapíttassanak meg. A m. kir. Kúria az 1932. évi június hó 14. napján P. II. 1424/25/1930. •szám 'alatt hozott ítéletével az alperes felülvizsgálati kérelmét, amennyiben az a fellebbezési bíróság ítéletének az alperes nyugdíjfizetési kötelezettségét megállapító rendelkezését támadja, elutasította. A m. kir. Kúria indokolása az elvi kérdésre nézve lényegileg megegyezik az előbb idézett P. II. 3499/17/1925. számú ítélet indokolásával, amely után a következőképen folytatja: ,,Az alperes szolgálati és fegyelmi szabályzatának rendelkezései szerint helyes és kellőkép megokolt a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy az a fegyelmi határozat, amellyel a felperesnek a szolgálatból rögtönös hatállyal való elbocsátása kimondatott, a fegyelmi szabályok megsértésével és figyelmen kívül hagyásával hozatott s mint ilyen érvénytelen." „Szabálytalan lévén a fegyelmi eljárás, hatálytalan a fegyelmi határozat és olybá veendő, mintha fegyelmi határozat a felperessel szemben nem is hozatott volna. A fegyelmi eljárás garanciális természetéből folyik, hogy mivel az elbocsátás csak fegyelmi úton történhetik, a bíróság nem pótolhatja a fegyelmi eljárás szabálytalan voltát azzal, hogy a felperes terhére rótt cselekmények fennforgását maga dönti el. Az érvénytelen fegyelmi határozattal szemben tehát nincs helye a rendes bíróság előtt arra vonatkozó bizonyításnak, hogy a felperes a terhére rótt és az elbocsátást maguk után vonó cselekményeket elkövette-e. A tényállás e részben való megállapításának mellőzésével tehát a fellebbezési bíróság jogszabályt nem sértett." B. 1. A B. P. rt. b.-i cég, mint H. K. engedményese 12.960 pengő viszszatartott illetmény, felmondási időre járó fizetés, remuneráció és karácsonyi ajándék iránt indított keresetet a P. H. E. T. E. b.-i bej. cég alperes ellen. Előadta, hogy az alperes a nála 1924. évi január havában elkövetett sikkasztással H. K.-t gyanúsította, őt állásától felfüggesztette és egyik igazgatója útján felszólította, hogy addig ne jelentkezzék szolgálattételre, amíg az ügyet el nem intézik. A bíróság H. K.-t az ellene emelt vád alól jogerősen felmentette. Midőn H. K. ezután az alperesnél szolgálattétel végett jelentkezett, az utóbbi közölte vele, hogy még az 1924. évi március hó 20-án kelt határozatával fegyelmi úton elbocsátotta és ezért semmiféle igényét nem ismeri el. A kereset alapja tehát az, hogy az alperes H. K.-al nem közölte, hogy ellene fegyelmi eljárást folytat és a fegyelmi bizottság elbocsátó határozatát sem hozta tudomáséra. A budapesti központi kir. járásbíróság mint munkaügyi bíróság az 1928. évi július hó 10-én P. XXII. 203.186/2/1927. szám alatt kelt végítéletével az alperest 9158 pengő 4 fillér tőkében marasztalta. Megállapította, hogy H. K. ellen azon a címen indult fegyelmi eljárás, hogy tilalom ellenére tőzsdejátékba bocsátkozott tisztviselőtársaival, továbbá, hogy ez a fegyelmi eljárás nem volt szabályszerű, mert H. K.-t meg nem hallgatták, védelméről nem gondoskodtak és neki a fegyelmi határozatot nem kézbesítették. A fegyelmi szabályzat rendelkezései be nem tartatván, magát az elbocsátást az általános szabályok, vagyis az 1910/1920. M.