Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

698 Szolgálati jogviszony. E. számú rendelet és a bírói gyakorlat alapján bírálta el. E szerint pedig az elbocsátást kétségtelenül elkésettnek találta, mert azt az elbocsátási ok felmerülése, illetőleg a munkaadó tudomására jutása után nyomban gyakorolni kell és pedig az ok megjelölése mellett, ez azonban a jelen esetben nem történt meg. Minthogy pedig a H. K.-nak a hivataltól való távolmaradása önként kilépésnek sem tekinthető, az előző elbocsátás pedig figyelembe nem vehető, ennélfogva a felperes, mint engedményes részére, a H. K.-nak a felfüggesztés ideje alatt lejárt és ezentúl a felmondási időre eső járandóságait megítélte. A budapesti kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság az 1928. évi november hó 9-én 38. Pf. 11943/16/1928. szám alatt hozott közbenszóló ítéletével H. K. rögtönös hatályú elbocsátását érvénytelennek mondta ki és ezért az alperes kártérítési kötelezettségét megállapította. A fellebbezési bíróság elfogadta az elsőbíróságnak azt a megállapítását, hogy a H. K. ellen indított fegyelmi eljárás szabálytalan volt és hogy az alperes H. K. rögtönös hatályú elbocsátásával elkésett. Az alperes magatartása tehát olyan volt, amely sértette H. K. jogait és ezért kimondta, hogy az utóbbinak a felmondási időre fizetés jár, illetőleg őt az elmaradt fizetése helyett kártérítés illeti. A m, kir. Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmére az 1929. évi június hó 12-én P. II. 8391/21/1928. szám alatt hozott végzésével a fellebbezési bíróság ítéletét feloldotta a következő okokból: ,,A fellebbezési bíróság ítéletének vonatkozó indokai szerint a helyes anyagi jogszabály alkalmazásával mondotta ki azt, Ihogy a H. K. ellen lefolytatott fegyelmi eljárás, mint az alperes intézet szolgálati és fegyelmi szabályzatának rendelkezéseibe ütköző, szabálytalan volt. Annak alapján tehát az alperes a felmondás nélküli elbocsátás jogosságát H. K.-al szemben nem vitathatja. Minthogy pedig K. R. igazgató a íelperes jogelődjét a rendőrségi letartóztatás megszűnte után történt jelentkezésekor az intézetből kitiltotta, ennélfogva H. nem követett el szerződésszegést az által sem, hogy a bűnügy jogerős befejezéséig az alperesnél nem jelentkezett. Tény azonban, hogy K. igazgató 1927. márciusban értesítette H. K.-t a szolgálatból való elbocsátást maga után vonó okról. A kereseti igény jogossága és az igény mérve szempontjából döntő jelentőségű annak a megállapítása, hogy megfelel-e a valóságnak az alperesnek az a tényelőadása, hogy H. K. tisztviselőtársaitól értékpapirfedezettel 40,000.000 koronát kölcsönkép felvett, majd a papírokat új papírokkal való kicserélés Ígérete mellett visszakérte, azonban sem az értékpapírokat többé vissza nem adta, sem ki nem cserélte, sem a kölcsönt tiszitviselőtársainak vissza nem fizette, ilyképen tisztviselőtársait érzékenyen megkárosította s hogy a kölcsön tényleg olyan-e, amely a íelperes jogelődjére kötelező alperesi szolgálati és fegyelmi szabályzat 30. §-ába ütközött." 2. E. H. a G. és T. D. g.-h.- és w.- rt. b.-i bej. cég ellen 37.754 pengő felmondási időre járó illetmény, végkielégítés és nyugdíj és jár. iránt indított keresetet azon az alapon, hogy az alperes őt a kommunizmus idején tanúsított magatartása és az alperesi vállalatot anyagilag és erkölcsileg károsító tevékenysége címén, de jogos ok nélkül és az alperes szolgálati szabályzatának rendelkezései ellenére 1919. évi szeptember hó 23-án elbocsátotta. A budapesti központi kir. járásbíróság az 1929. évi május hó 4-én P.