Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Általában. 937—943. 689 940. Szolgálati illetményekről lemondó nyilatkozat megtámadása az 1910/1920. M. E. sz. r. 23, §-a alapján? — A joglemondó nyilatkozat hatálya azon az alapon nem támadható meg sikerrel, hogy a lemondás az 1910/1920. M. E. sz. r. 23. §-ába ütközik, mert ez a rendelet nem tartalmaz korlátozó rendelkezést abban a vonatkozásban, hogy az alkalmazott a szolgálati viszony megszüntetésekor, az őt megillető jogokról szabadon ne rendelkezhessék, azokról joghatállyal le ne mondhasson. (K. 1934. jan. 11. — P. II. 4510/1933.) V. ö.: Gr. XXV. 946. sorsz. 941. Szolgálati járandóságok. — Igaz, hogy a kereskedelmi vállalatoknál általában a tisztviselőknek és különösen a magasabb állásban levőknek javadalmazása rendszerint a fix fizetésen kívül más tényezőkből is tevődik össze, ebből azonban nem következik, hogyha az illetmények összegére határozott megállapodás van, amely meghatározza, hogy a fix fizetésen kívül milyen alapon illeti meg az alkalmazottat javadalmazás és az erre a megállapodásra alapított várakozások az alkalmazott javára nem válnának be, akkor az alkalmazott a fizetésének más címen való kiegészítését követelhesse. (K. 1933. jún. 16. — P. II. 5730/1932.) 942. Szolgálatképtelenség igazolásának elmulasztása. — A szolgálati jogviszony természetével járó jóhiszem még szolgálatképtelenség esetében is megköveteli, hogy az alkalmazott a munkaadó orvosai ellenkező véleményével szemben a kezelést végző orvos tanúsításával igazolja a munkaadó által kétségbevont munkaképtelenségét és a szolgálatból való elmaradásának indokölt voltát. Ennek elmulasztása folytán tehát a munkaadó az alkalmazott magatartását a szolgálati kötelesség olyan megsértésének minősíthette, amely jogot adott a munkaadónak a rögtöni hatályú elbocsátásra. (K. 1933. jún. 13. — P. II. 6004/ 1931.) 943. 1900: XXVII. t.-c. 21. §, — Gazdatíszti szolgálati bizonyítvány tartalma. — Az 1900: XXVII. t.-c. 21. §-a értelmében a birtokos a gazdatisztnek kilépésekor szolgálati bizonyítványt köteles kiadni, amelyben kívánatra a szolgálati képesség is tanúsítandó. Ennek a rendelkezésnek, — mint az a törvényjavaslat miniszteri indokolásából is kitűnik (1896. évi országgyűlés irományai 216. lap) — az volt a célja, hogy a gazdatisztnek módjában álljon más alkalmaztatásról gondoskodni. Ebből következik, hogy a birtokost nem lehet ugyan arra kötelezni, hogy a valósággal ellenkező tényeket tanúsítson, azonban a szolgálati bizonyítvány még sem lehet olyan, amely a gazdatiszt további elhelyezkedésének lehetőségét alapos ok nélkül kizárja, vagy megnehezíti. K. Ennek a szempontnak a figyelembevételével a fellebbezési bíróság. Döntvénytár. 1934. 44