Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Utánzás. Megtévesztés. 923—925. 679 galomba hozó meghatározott vállalattal való kapcsolata a köztudatban meg nem szűnt, — ami pedig ebben az esetben az irányadó tényállás mellett sikerrel nem vitatható. Nem vitás, hogy a mintaoltalom a felperest illeti meg és azt az árut, amely a felperes mintaoltalmának tárgya, a felperes felesége nevén álló üzlet hozza forgalomba. Ennél a jognál és a házastársi viszonnyal kapcsolatosan fennálló tényleges üzleti érdekeltségnél fogva a m. kir. Kúria magáévá tette a fellebbezési bíróságnak azt a jogi álláspontját is, hogy a felperes üzleti érdekeit sértő alperesi cselekménnyel szemben a felperes a Tvt. alapján kerasettel fellépni jogosult. (1933. jún. 8. — P. IV. 1016/1933.) 925. Tvt. 9. §. — Megtévesztő hirdetés. — Bizonyos gyártmányra figyelmeztető hirdetés kapcsolatbahozása más gyártmányokat kellő megkülönböztetés nélkül felsoroló megrendelő jegygyei. — Elégtétel. K. A M. R. . . . . számában megjelent alperesi hirdetést a m. kir. Kúria — szemben a fellebbezési bírósággal — alkalmasnak találja az átlagos rádióvásárló nagyközönség megtévesztésére. A hirdetés első oldalán feltűnő betűkkel olvasható szöveg ugyanis így szól: „Tudja Ön miért világhírűek és felülmúlhatatlanok a német rádiótechnika legjobb rádióaccumulátorai, a Luo accumulátorok". „írjon még ma egy levelezőlapot és előlegezze le a túloldalon Önnek legjobban megfelelő accumulatort." Ilyképen a vevő a hirdetés másik oldalán („túloldalon") felsorolt accumulatorokat szokásos figyelem mellett Luo eredetűeknek gondolhatta, annyival inkább, mert ott is csak a „Luo" név szerepel, anélkül, hogy az új bekezdés „ezenkívül" szava után jelezve lett volna, mikép azok a cikkek más (Hoppecke) gyártmányúak. Eképen ez a hirdetés az 1923. évi V. t.-c. 9. §. második bekezdésében körülírt tisztességtelen versenyt kimeríti az alperesek terhére, akik azért alperes 21. sorszámú jegyzőkönyvbeli nyilatkozata szerint — a felelősséget vállalták, de ettől eltekintve, a hirdetés másodszori megjelenésének megakadályozása iránt nem intézkedvén, már evvel a magatartásukkal is magukévá tették a hirdetés szövegét még akkor is, ha az eredeti megszövegezés nem az ő kifejezett hozzájárulásukkal történt. Sérti tehát az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak ellenkező álláspontja. Az ilyen hirdetéstől eltiltásra azonban immár nincs szükség, mert nem vitás, hogy az csak két ízben jelent meg, a további közzétételét az alperesek régen abbanhagyták, az ismétlés veszélye ekkép megszűnt A szóbanlévő hirdetéssel a felperesnek okozott vagyoni és nem vagyoni kárt az alperesek az 1923. évi V. t.-c. 1. §. és 35. §. értelmében a felperesnek megtéríteni kötelesek. Ennek együttes mértékét a m. kir. Kúria a Pp. 271. §. alapján az összes körülmények figyelembevételével 400 (négyszáz) aranypengőben szabta meg, mert a felperes az alperesi hirdetésre vonatkozó „óvásában" nem pusztán aira szorítkozott, hogy az alperesek hirdetésében alaposan kifogásolható szövegezést ellensúlyozza, hanem abból indult ki, mintha az alperesek hirdette accumulátorok egész általánosságban nem lennének „Luo" gyártmá-